Pető Bálint dr. – “…folytatom a szentesi lapok feldolgozását…” – Cherrier János munkásságával kezdődött a helyi sajtó
Folytatjuk a beszélgetést Pető Bálint dr. úrral, akinek fő kutatási területe a dualizmus kori magyar sajtótörténet, azon belül is a dél-alföldi, délvidéki régió sajtójának kialakulása. Doktori disszertációjának témája Szentes sajtótörténetének kezdetei (1871- 1883), amely könyv formájában is napvilágot látott.
–Szentes sajtótörténete hogyan keltette fel az érdeklődését? Miért választotta ezt a területet a kutatásaihoz? – kérdeztük.
-Úgy gondolom, a régi, megsárgult újságok olvasgatása a laikus érdeklődőnek is lebilincselő élmény, egy történész számára viszont maga a kincsesbánya, hiszen a sajtótermékek mindig egy adott korszak hű lenyomatai, sőt gyakran az egyetlen forrást jelentik egy adott téma vizsgálatához. Az egy percig nem volt kérdéses, hogy a doktori disszertációm témája a szentesi sajtótörténet lesz, egyrészt a városhoz való szoros érzelmi kötődésem miatt, másfelől pedig, még senki nem vállalkozott arra, hogy a helyi nyomtatott tömegtájékoztatás históriáját az új módszertani követelmények szerint feldolgozza. Utóbbi egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy napjainkban már nem elegendő az egyes lapok történetét vázlatosan ismertetni, mint ahogyan eddig tettük, hanem a szakma megköveteli a teljes tartalmi feldolgozást, nagyrészt statisztikai módszerekkel. Az így nyert adatok alapján lehetségessé válik számos új, akár több tudományágat is érintő következtetés levonása, illetve rávilágítás eddig nem ismert vagy nem kellőképpen hangsúlyozott politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggésekre. A könyvben erre tettem kísérletet.
-Kikkel dolgozott együtt a nagyon értékes tanulmány összeállítása során? Miben voltak a segítségére?
-Régi barátaimnak és egyben kollégáimnak tartozom elsősorban hálával. Zakar Péter professzor úr volt a konzulensem, akinek kérlelhetetlen szakmai irányítása nélkülözhetetlen volt munkám során. Döbör András főleg a modern sajtótörténeti módszertan elsajátításában volt a segítségemre, Forró Lajos pedig abban, hogy a disszertáció könyv formájában is megjelenhessen. Köszönet illeti azokat a hallgatóimat, akikkel együtt végeztük el a több ezer oldalnyi sajtóanyag kijegyzetelését, majd az adatok táblázatokba való rögzítését. Szentesen nagyon sokat segítettek a levéltár munkatársai, akik közül természetesen ki kell emelnem Labádi Lajost. Az ő önzetlen, hasznos tanácsai, útmutatásai nélkül soha nem született volna meg a kötet, amely egyben tisztelgés is az egykori főlevéltáros életműve előtt. Nagyon szerettem volna személyesen átadni neki a könyvemet, de erre sajnos már nem volt lehetőség. Némi vigaszt jelent, hogy nem sokkal a halála előtt telefonon még beszéltem vele: akkor elmondta, hogy olvasta az interneten a disszertációmat, valamint gratulált a sikeres védésemhez. Közhelyes megállapítás, tudom, de magam is osztom azok véleményét, akik szerint elhunytával pótolhatatlan veszteség érte a várost.
-Napjainkban mely területtel foglalkozik?
-Évek óta tagja vagyok a Szegedi Tudományegyetem berkein belül működő Délvidék Kutató Központnak, ahol elsődlegesen a Trianonban elcsatolt déli országrész 19-20. századi eseményeivel foglalkozunk. Döbör András barátommal közösen már feldolgoztuk a magyarkanizsai sajtó történetét, amely tanulmányunk nemrég megjelent a településről szóló monográfiában.
-A jövőbeni kutatási terveiről is kérdezném. Hogyan látja, mennyi időre mutatnak előre a cél szerinti feladatai?
-A kutatóközpont tevékenysége nyitott a tágabb értelemben vett délvidéki régióra is, hiszen 1920 előtt a Bácska, a Bánát, illetve a Dél-Alföld számos szempontból szerves egységet alkotott. A korabeli szentesi lapokban is rendszeresen megjelentek például nemcsak a Csongrád megyei városokban, hanem a Szabadkán, Zentán, Aradon, Temesváron történt fontosabb vagy érdekesebb eseményekről való tudósítások. Ebből adódóan mindig szívesen látták a Szentesről szóló cikkeimet a Délvidéki Szemle folyóirat hasábjain, és remélem, ez a jövőben is így lesz. Mindenképpen folytatni fogom a szentesi lapok feldolgozását, ugyanis eddigi kutatásaim csak a helyi sajtó kezdeti időszakát fedik le. Másfelől, még a közeljövőben szeretnék valamilyen formában köztéri mementót állítani könyvem főhősének, a kalandos életű Cherrier Jánosnak. Ő ugyan nem szentesi származású, ám tizenkét évig, 1871-től 1883-ig városunk lakója volt, és nyomdászként, illetve lapkiadóként neki köszönhető a nyomtatott helyi sajtó megindítása, majd felvirágoztatása, így óriási szerepet játszott a település polgári fejlődésének előmozdításában. Véleményem szerint egy utcanevet vagy legalább egy szerény emléktáblát valahol a belvárosban mindenképpen megérdemelne.
Dömsödi Teréz
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42145 online lapszámunk 1. oldalán.
Előzmény cikkünk: http://www.varosivisszhang.hu/?p=40692