Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé. (Böjte Csaba)

Ollai Istvánné Lőrincz Eszter – sokunk Eszterke nénije, másoknak Eszterke, nagyon magáénak érezte ezt a gondolatot.
Érezhette is, hiszen annyiszor hallottam tőle: „az emberek jók, én még sosem csalódtam bennük…” Így érzett, amikor az általa csak „szegények temetőjének” mondott Bánomháti temető ravatalozójáért gyűjtött, a Kisér 423 lakásában járt, és a lakosok mellé álltak. Azután 1994-től 20 éven át önkormányzati képviselőként hányszor motorozta át a várost, mert gyűjtött a szegények karácsonyáért. Csomagot kaptak az idősek, a sokgyermekesek. Ezért szervezett gálaműsorokat, beszerzett mindent, ment, dolgozott és adott, akinek csak adhatott. Adta az idejét, a munkáját fáradhatatlanul. S valójában minden ajtó megnyílt előtte.
Egyediségét nem mindenki fogadta el. Határozottsága, szavai ereje sokakat megleptek. Még ma is cseng bennem, s azt hiszem, sokáig emlékezni fogok a szavaira, a gesztusaira, arra a magabiztos eltökéltségre, ami kellett ahhoz, hogy a céljait elérje.
Eszterke néni 2014-ben – talán a szívében még nem is teljesen akarva – hagyott fel a közéleti szerepvállalással. Friss a hír, hogy végleg elbúcsúzott tőlünk. Szeretettel emlékezem Rá, köszönöm a Sorsnak, hogy ismerhettem. Legyen áldott és nyugodt pihenése azon a helyen, amiért annyit aggódott. Köszönjük, Eszterke néni, a szép közös emlékeket!
Dömsödi Teréz

Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42144 online lapszámunk 3. oldalán.

Ez a bejegyzés 2021 02 18 16:40-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.