Lehet, hogy ezen a karácsonyon kicsit többen maradnak egyedül, mint máskor. Törvényszerű következménye ez a járványnak? Milyen megoldási lehetőségünk adódik, hogy minél kisebb töréssel éljük meg az ünnepeket? Az emberi lélek törékeny, sok törési ponton van túl ebben az évben. Lelki dolgainkhoz kértem a pszichológus segítségét.

Gurdonné Kovács Helga, (képen) a Csongrád-Csanád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szentesi Tagintézményének igazgatója válaszolt a kérdéseimre.

• Valóban törvényszerű, hogy ez a karácsony magányosabb lehet a korábbiaknál?
• Már nem csak az idősek, a középkorosztály is sokszor van egyedül, hiszen nagyok a gyermekeik, gyakran távol élnek – válaszolta.
• Azt gondolom, most sincs annak akadálya, hogy együtt legyen a család, csak több szervezést igényel, hogy ne egyszerre menjen a nagyszülőkhöz mindenki. Most szervezést igényel, hogy ki melyik idősávban megy látogatóba. Erről előbb beszélni kell tehát egymással. Úgy látom, hogy ez pedig egy kicsit nehézkes. Nagyon gyakran halljuk, hogy nem beszélnek megfelelően egymással az emberek. Azért is feszültségekkel teli időszak a mostani, mert ilyenkor találkoznak azok a családtagok is, akik ritkábban futnak össze. Nagy türelemre és belátásra lesz ahhoz szükség, hogy az ünnepi találkozások zavartalanul történjenek, hiszen nem azon múlik a szeretet, hogy ki megy korábban, ki később látogatóba a szeretteihez.
• Mi a helyzet, ha már ott vagyunk?
• Nem tudunk olyan sok időt most együtt tölteni, mint máskor. Ha együtt is van a család, az a javaslat, hogy kevesebb időt töltsenek el együtt. Az együtt töltött idő azonban szeretetben teljen.
  Hogyan oldjuk meg az ünnepi ebédet?
  Összetart egy családot, nagyon fontos része a karácsonyi találkozásnak az ebéd, s pont ezt kell most elhagynunk, hiszen ekkor merül fel a legnagyobb fertőzésveszély. Most azt kell megszervezni, hogy a sok finomságot, amit a mama tud készíteni, el tudja magával vinni a család, és ők is hozzanak valami olyat, amit a mama szeret, és ők tudják nagyon jól elkészíteni.
  Az érintést, az ölelést viszont semmivel sem lehet helyettesíteni! …
  Lassan hozzászoktunk már, hogy maszkban kell lenni az idős szüleinknél, hogy sokkal kevesebb az érintés és nem pusziljuk, öleljük meg egymást, hiszen mindez az idős ember védelmében történik. Valóban nagyon fontos emberi szükséglet az érintés, az ölelés, amiből már szavak nélkül érezzük, hogy szeretnek. Mindezek hiánya komoly veszteség – mondta Gurdonné Kovács Helga pszichológus, majd így folytatta:
  Nagyon fontos, hogyan készülünk a veszteségekre. Ha úgy, hogy ez borzasztó és elviselhetetlen, akkor az is lesz. Azonban, ha úgy állunk hozzá, hogy most ezt kell csinálnunk, és ezt el kell fogadnunk, majd ha a járványhelyzetnek vége lesz, akkor újra együtt lehetünk, ha ebben a pozitív reményben töltjük el az ünnepet, akkor nem éljük meg annyira fájdalmasan a veszteségeinket. Az, hogy a szüleim, gyermekeim hogy tudják elviselni ezt az időszakot, az attól függ, hogy én hogyan viselem el.
  A pszichológusnő arról is beszélt, hogy a legnagyobb felelősség most a középkorú, dolgozó embereken van, mert ők azok, akik a már inaktív szülők felé is képviselik a világot, és ők közvetítik a türelmet, elfogadást a fiatalabb generáció felé. Most minden attól függ, hogy a középkorú generáció hogyan tudott lelassulni. A lelassulás nagyon jó, mert a rendszerek egyensúlyra törekszenek. Amikor a rendszer nagyon ki van billenve, akkor homeosztázisra törekszik, vagyis visszabillenni az egyensúlyba. Örömmel látom, hogy egyre több reklám szól pl. arról, hogy a kapcsolatok mennyire fontosak. Nem vagyunk tökéletesek, sokfélék vagyunk és sokféleképpen látjuk a világot, ám ami összetart minket, az a szeretet, a családi kapcsolatok. Jó dolog, hogy ilyen üzenetekkel akarják a cégek a termékeiket eladni – jegyezte meg.
  Ön szerint mi még az idei karácsony legfontosabb üzenete?
  Talán az, hogy legyen egy jó szavunk a másikhoz. Nem az már a fontos, hogy milyen nagy ajándékot vásároljunk. Inkább az üzenet az, hogy meglátjuk, a másiknak mire van szüksége. Milyen apróbb dolognak örülne, ami őróla szól. Ennek az évnek az a hozadéka, hogy a karantén alatt sok minden kiderült magunkról is, a másikról is, mit bírunk, milyen erőforrásaink vannak.
  A másik, hogy ha nem tudunk beszélgetni a hozzátartozónkkal, mert ő nem beszédes, vagy beteg, ha csak mellette ülünk, ott vagyunk, azzal is sokat segítünk. Ha viszont beszédes, ne akarjuk minden szavát megcáfolni. Csak hallgassuk végig! Nagyon nehéz – tudom – valakinek meghallgatni a negatív gondolatait. Pedig egy idős, beteg ember számára, ha valaki végighallgatná, s csak azt mondaná: „Biztos nagyon nehéz, így van, tudom, hogy neked ez nagyon nehéz, de itt vagyok veled. Szeretettel megcsinálom” a mindent jelenti. Hallgassuk meg a másik fájdalmát, érezzünk együtt vele! Ha egy kicsit megéljük, amit ő érez, azzal megkönnyebbül. Tudom, ezt kevés ember tudja megtenni. (Folytatjuk!)
  Dömsödi Teréz

A cikk folytatása a http://www.varosivisszhang.hu/?p=40399 linken található.

Ez a bejegyzés 2020 12 18 15:22-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.