Az öröm vasárnapján a főtéren – Krisztus születésére várva
Advent harmadik vasárnapján egy újabb gyertya fénye csillant fel Szentes főterén. Szabó Zoltán Ferenc polgármester ez alkalommal azt mondta, hogy napi problémáink mellett, az év során minket ért sérelmeken túl jutva, szemet hunyva, arra gondolhatunk, ami pozitív az életünkben, ami személyesen előre visz, előre viszi a családot, a közösséget, a várost. Ez az öröm vasárnapja, ez a nap legnagyobb jelentősége és mondanivalója.
Ezúttal Dr. Gruber Lászlóval, a Szent Anna Római Katolikus Egyházközség plébánosával közösen gyújtották meg a harmadik gyertyát a város adventi koszorúján. A plébános úr Geo Bogza Jakob Oniszia halála c. novellájából idézett, amely egy karácsonyi történet, s amelyben hatalmas szomorú ünnepről ír a szerző. Elgondolkodott – mondta, hogy ma a járvány időszakában, vajon hányan tudnak ezzel az ünneppel mit kezdeni, hányaknak lesz inkább szomorú, mintsem örömteli a karácsony ünnepe? Az öröm vasárnapja arra hívja fel a figyelmünket, hogy készítsük fel a lelkünket, életterünket, családunkat karácsonyra, hogy valóban örülni tudjunk, hiszen egy gyermek születésére emlékezünk, akinek a születésével az időszámítás veszi kezdetét.
Ha Jézus nem kap helyet az életünkben, a készületünkben, akkor nem tudunk a karácsonnyal mit kezdeni. Félő, ha csak a külső körülményektől várjuk a karácsony szépségét, sokkal inkább szomorú ünnep lesz ez a családok ünnepe, s most idén talán nem tudunk annyira összejönni, az ajándékozás ünnepe, ha kevésbé tehetősek vagyunk, akkor nincs már karácsonyunk…
A 90-es évek végén, még papnövendékként Indiában járt – idézte fel, és kivétel nélkül mindenütt kedvesen integető, mosolygós emberekkel találkozott. Roppant szegény ország, és mindenfelé mosolygós, kedves arcok fogadták. Azt mondják, mi magyarok sokszor inkább panaszkodunk, pedig a jólétünk alapján a világ országainak felső harmadához tartozunk. Nem mindegy, hogy tekintünk önmagunk életére. Ha hálát tudunk adni mindenért, a létezésért, hogy vagyunk, a természet, a teremtett világ szépségéért, ami örömre hangolja a szívünket, de megáldottuk október elején a gyermekek kis házi kedvencét, akkor pláne áldás az embertársunk, a gyermekünk, az unoka, dédunoka. Egy gyermek születését várjuk, annak akarunk örülni, aki több mint ember, ő maga az Isten. Azt mondják az angyalok Betlehem éjszakáján a pásztoroknak, hogy örüljetek, mert nagy örömet hirdetünk nektek, megszületett ma a ti megváltótok, az Úr Jézus Krisztus Betlehem városában.
Árpád házi Szent Erzsébetre is emlékezett, akit Türingiában a férje halála után, három kisgyermekével a várukból elűztek a rokonok, mégis azt mondták róla, ekkor volt a legszebb krisztus várása, mert semmi más nem maradt számára, mint Jézus Krisztus, és ajándékként a szeretet. Ha van bennünk hála és jóság, az ember szívét az örömre hangolja. Miközben keressük önmagunk életében az örömöket, azért tudjunk mindig örülni mások örömének is. Ha így élünk, a mi közös teremtő mennyei atyánk is örülni fog a mi emberi, földi életünknek.
Végezetül Reményik Sándor Csendes csodák c. versének utolsó versszakát idézte: „Ne várj nagy dolgot életedbe, /Kis hópelyhek az örömök, /Szitáló, halk szirom-csodák. /Rajtuk át Isten szól: jövök.”
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz