Egy apró ruhadarab, vagy valamiféle műanyag, az oldalán két vékony gumival… Egy éve még senki sem gondolta, hogy egyszer csak nap nem múlik el nélküle. Olyan fontosságúvá válik az életünkben, hogy még a levegőt is rajta keresztül szűrjük…

A minap a postán éppen felraktam volna, amikor az egyik gumija leszakadt. Bosszúsan és tanácstalanul álltam meg az előtérben, azzal a kérdéssel, hogy most mitévő legyek? Jobb ötletem híján a postaboltos kedves ismerős hölgyhöz fordultam és kértem tőle egy gémkapcsot, hátha jó lesz alkalmi megoldásnak, hiszen semmi kedvem sem volt hazatekerni másik maszkért. Még vásárolni is akartam, a boltban, mint tudjuk, a maszk, kötelező.

– Adok persze szívesen, ha boldogulsz vele – mondta, és a kezembe nyomta az aprócska irodai kelléket.
Sokan várakoztak az ablakokra, én pedig addig-addig babráltam óvatosan a szájmaszk beteggé vált oldalával és a gémkapoccsal, hogy mire pirosan felvillant a sorszámom, már rajtam is volt. Megnyugodtam, hogy kitart ez a megoldás mára, mehetek nyugodtan vásárolni, s persze, a tanulságot is levontam: vagy két maszkot érdemes ezután magammal hordanom, vagy legyen a táskámban a mini varrókészlet. Anyukámnak mindig ott volt a táskájában egy kevés cérna és tű, igazán bölcs döntés volt! (Régebben én is hordtam magammal ilyet, de az utóbbi időben valahogy kifelejtődött a modern táskámból.)

A történet azonban más gondolatokat is felszínre hozott bennem. Tény, hogy nagyon unjuk már hordani a gumis apróságot, de vajon ezelőtt sosem hordtunk maszkot? Egyébként nem hordunk maszkot? Érdemes végiggondolni az életünket, pláne, amikor konfliktusba keveredünk: biztos, hogy őszinte voltam? Komolyan gondoltam, amit mondtam? Miért is tettem, amit tettem? Hogyan is reagáltam, mert észrevettem, hogy a másik nem éppen nekem tetsző módon közelít? … Kérdések tömkelegével folytathatnám a sort… Ilyenkor nem maszkot hordunk véletlenül? … Hogy-hogy ezt a fajtát sose unjuk meg?

Ez a mostani helyzet talán arra figyelmeztet, hogy ideje eldobni egy sor feleslegessé vált konvenciót. Az értékrendünkben igenis vannak torzulások, túlzások. Imádunk pl. álproblémákat gyártani, csak hogy a középpontba kerülhessünk. Mindenféle furcsaságokba tudunk keveredni pillanatok alatt. Pedig a valóság az, hogy őszinte figyelmet, törődést várnánk a szeretteinktől és mindazoktól, akik így, vagy úgy, az életünk részévé válnak. Ennyire egyszerű ez az egész. Gondoltunk már arra, mi-minden teszi fel a koronát a valóságunk megértésére, bizony számos a különbség a színház és a házszín között.

Ezekben a sorsválasztó időkben semmi esetre se helyezkedjünk a konfliktusválasztó, kiélező-cselekvő pozíciójába. Sokan fogják mégis ezt választani. Ám a tudatosságunk vigyen most bennünket a tökéletes belső béke, az új célok és megélések lélekemelő, teremtő energiáiba. Tudom, nem könnyű a választás, de csak így tudjuk elérni, hogy minél kevesebbszer száradjon maszk az arcunkon. Ha egyszer végleg lehull, mert lehull, nem mindegy, mi marad láthatóan mögötte. (Mindez önmagamnak is rendkívül fontos útmutatás.)

Szentes, 2020. augusztus 17.

Dömsödi Teréz

(Az írásomat a kertemben most készített képekkel illusztráltam.)

Ez a bejegyzés 2020 08 19 18:14-kor készült és a következő kategóriákban található: Album, Merengö, Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.