50 éve, 1970. július 13-án a nemrég átadott víztorony 900 köbméteres külső tárolója meghibásodott, emiatt kapacitásának csupán 40%-a volt használható.

Az 1800-as évek végéig a szentesi lakosság a vízszükségletét ásott kutakból, illetve kisebb részben a felszíni vizekből biztosította. Közegészségügyileg döntő javulást az 1886-ra elkészült főtéri artézi kút jelentett. 1932-ig 92 további artézi kút létesült a város területén – több közülük módos polgárok közcélú felajánlásából. A kutak hasznosítására kúttársaságok jöttek létre, amelyek néhány artézi kút vizét csővezetéken át a környék házaiba is eljuttatták.
Az 1960-as évektől megjelentek az emeletes lakóépületek, amelyek magasabb szintjeire már csak nagyobb nyomással lehetett a vizet feljuttatni – emiatt, illetve a rohamosan növekvő vízigény folyamatos kielégítésére szükségessé vált egy víztorony létesítése.

Az 1500 köbméteres szentesi víztorony terveit 1966-ban a Mélyépítési Tervező Vállalat készítette el. Akkor ez számított a legnagyobb, hasonló zsaluzási technológiával készült víztoronynak – 800 köbméteres “kistestvére” Gyulán épült meg. A felállítási hely szempontjából a várható vízfogyasztások centruma az optimális – így adódott az akkori Lenin út (ma Vásárhelyi út) 15. szám helyszínként, ahol szanálták a szükséges területet. A kivitelezést a Hídépítő Vállalat végezte a Csongrád megyei Beruházási Vállalat megbízásából.
A szerkezetkész víztorony funkcionalista, minden díszítettséget nélkülöző “ivópohár formája” vegyes érzelmeket keltett – több jeles lokálpatrióta kritikája mellett mások lelkesen a modernitást látták benne.
Az átadást többször is halasztani kellett, mert az előzetes próbák során a két víztároló közül a külső 900 köbméteresen repedések keletkeztek, amelyeken át szivárgott a víz. A belső 600 köbméteres víztároló hibátlannak bizonyult, ez viszont a teljes kapacitásnak csak a 40%-át biztosította. A kivitelező nem tudta a szivárgást teljesen megszüntetni, ezért a beruházó pert indított ellene. A Műszaki Egyetem szakemberei által végzett vizsgálat,- tervezési vis maiort állapított meg – a betonozás befejezése után előre nem látható belső mozgások léptek fel – így a műszaki átadása 1968. november 28-án mégis megtörtént, azzal a kikötéssel, hogy a tervező rövid határidővel megoldja a szivárgás leszigetelését.

Az addig sehol nem alkalmazott szigetelés második nekifutásra sikeresnek látszott, így a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1969. január 28-án üzembe helyezte a szentesi víztornyot. Sajnos másfél év múlva a műanyag javító szigetelés tönkrement, és 1970. július 13-án a 900 köbméteres külső tárolót üzemen kívül kellett helyezni. A kánikulai hónapokban rendszeressé vált a felsőbb emeleteken és a távolabbi városrészekben a vízhiány, az emberek kannákkal hordták a vizet a közkifolyókról.
Ezt követően évekig tartó huzavona kezdődött a pótlólagos szigetelés megoldására. A tervező Mélyépterv költségén a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által megadott technológiával az Esztergom-Pilismaróti Lenin Útja Termelőszövetkezet vállalkozott a munkára, ám az 1 éves határidő helyett a kivitelezés még 1973-ban sem kezdődött el.

A napi vízfogyasztás mindeközben folyamatosan nőtt – az 1970-es évek közepére 5500 köbméter körül alakult, ami egy lakosra számítva 180 liter körüli mennyiséget jelentett. A magas dotációval olcsón hozzáférhető vezetékes vizet gyakran öntözésre is használták, aminek a visszaszorítására minden propaganda-kampány kevésnek bizonyult. A növekvő fogyasztás miatt a berekháti “sörgyári kutakat” – eredeti céljuk meghiúsulván – rákötötték a víztoronyra, amelyhez külön főnyomó vezetéket és szivattyúházat létesítettek. Egyúttal szükségessé vált a sok helyütt elavult vezetékrendszer cseréje-bővítése, illetve további vízkitermelő beruházások tervezése is.
A víztorony szigetelési gondját végül a pereskedést elunva a Vízmű saját beruházásban oldotta meg, ezzel 1975 júniusában véget ért a 7 éves mizéria. Az immár fél évszázados létesítmény az eltelt évek alatt több tulajdonosváltást élt át. A mindenkori gazdái folyamatosan végzik a karbantartását, így remélhetően még hosszú ideig biztosítja Szentes zavartalan vízellátását.
Összeállította: Tímár Ferenc

Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42125 online lapszámunk 3. oldalán.

Ez a bejegyzés 2020 08 01 11:05-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.