A Népzene Napja Szentesen – “Együtt zenélni jó!”
A Zöldág Hagyományőrző Szakkör, civil közösségekkel együttműködve július 18-án rendezte meg a Népzene Napját. A szentesi tekerőmuzsika hagyományaira emlékezve, a hangszerkészítés, a hangszeres muzsika legjelesebb helyi képviselője, Szenyéri Dániel (Szentes, 1885-1969) kubikos, tekerős, a Népművészet Mestere) emlékére, tavaly, az emléknapok alatt született döntés arról, hogy minden nyáron legyen Népzene Napja Szentesen.
A Szentes Házban tartott megnyitón Hankó Györgyné, a szakkör vezetője köszöntötte a megjelenteket, felidézve azokat a történeti eseményeket, amelyek az 1930-as évek végén a szentesi tekerőmuzsikusok életére, munkásságára irányították a figyelmet. Majd Balla Tibor Arany Páva nagydíjas muzsikus szólaltatott meg néhányat tekerőjén a szentesi Balla István által gyűjtött korabeli népdalokból.
A rendezvényt Szűcs Ildikó önkormányzati képviselő, a művelődési bizottság elnöke nyitotta meg a következő gondolatokkal.
… „Azt mondják, hogy aki énekel, nem fél. Azt mondják, aki zenél, szavak nélkül imádkozik.” … „Hatéves koromig, hála nagyanyámnak, mondókák és mesék között nőttem fel.” – emlékezett. … „Énekeltek, zenéltek az emberek, ha örömük volt, ha bánatuk…” Énekeltek Szent Iván éjjelén, s ha munkát végeztek közösen. Tudták, hogy mikor, mit lehet énekelni, zenélni, mert azt is tudták, hogy mindennek rendelt ideje van. A magyar népzene egzotikus hangzású az európai fül számára… Mi ezen nőttünk fel, megkaptuk az útravaló tarisznyánkba” – fogalmazott.
– Ez a nap előremutató, hiszen hallatja azt a hangot, amit nem szabad elfelejtenünk, örökségül kaptuk és kötelességünk tovább adni – mondta. A népzene, a néptánc, népdal, népmese mindenki édenkertje – tette hozzá. Belső békét, örömet, harmóniát áraszt, amikor hallgatjuk. Kicsit időutazókká válunk és rácsodálkozunk, mennyire más a szóhasználatuk. Az idők tárgyait fedezzük fel, de azt is, hogy a történelem tényleg a te történeted, és az én történetem. Nem szabad elengednünk őket, hiszen ma is különleges fűszerei a mindennapjainknak – figyelmeztetett, majd zeneiskolai élményét idézve a Kodály idézet: ”Együtt zenélni jó.” Akár énekhangon, akár zeneszerszámon tesszük. A közös zenélés, alkalmazkodásra tanít, együttműködésre, felelősség- és áldozatvállalásra hív, és a közös munka örömét is adja.
De mit is jelent az, hogy egyetlen pillanat kell csak, és átlépünk a kronoszból a kairoszba? A kronoszban (görög szó) csak magunkra gondolunk, de a kairosz az idő legjobb formája, amikor megszökünk a belső börtönünkből. Ez az, amikor elveszünk a zene élvezetében. Lelassítva, az együttlétben találjuk meg az idő eme formáját – hallhattuk.
S valóban a Vadrózsa énekegyüttes szentesi népdalokkal készült erre az alkalomra, a Zöldág Hagyományőrző Szakkör tagjai a Derzsi Kovács Jenő által gyűjtött helyi népdalokra táncoltak, így köszöntve az ünnepet, amely a Mező sörözőben folytatódott koraestig.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
