A COVID-19 állatorvosi szemmel – Járványvédelem, ez a dolgunk…
A fotón jobbról Dr. Dobos András, balról egy budapesti háziorvos kollégája, aki 85 évesen ügyeletben vállalta koronavírusos betegek ellátását is.
Dr. Dobos András állatorvos, c. egyetemi docenssel arról beszélgettünk, tapasztalja-e a koronavírus jelenlétét a társállatoknál? Mi a járványveszély elhárításának rendje az állatgyógyászatban, és hogyan kapcsolódik ez a tevékenység az emberi élet védelméhez?
Az állatorvos a járványvédelmi munkája során nem csak az állatok tömeges megbetegedését akadályozza meg, hanem az állatokról az emberekre veszélyes betegségek terjedését is. Nagyon sok kórokozóval szemben harcolunk. Ilyen harcot folytatunk pl. a madárinfluenzával, amely 1997-ben tömeges veszteségeket okozott a világban, és egyértelműen beigazolódott: az emberre is veszélyes lehet. A megfelelő korlátozó hatósági és járványügyi intézkedések képesek csökkenteni, megállítani azóta ennek a fertőzésnek is a terjedését – mondta.
A Stockholm Paradigma megállapítja, hogy a járványos megbetegedések a környezeti tényezők megváltozása miatt velünk élő problémává válnak, amelyek már a társadalmi viselkedési és termelési szokások megváltozását követelik. Ha ez nem történik meg, a vírus fogja megváltoztatni a társadalmat – tette hozzá.
Egy felkészült hatóságnak, mint amilyen az állategészségügyi hatóság, az is a dolga, hogy kinevelje azokat a szakembereket, akik egy járvány esetén be tudnak állni a sorba, és rutinból megoldják a problémát. Sok ilyen megoldandó problémánk volt és van. Az állatorvos a maga szintjén meghozza a döntését, korlátozó intézkedéseket tesz, mintát vesz, sokszor nincs idő, hogy felsőbb utasításra várjon, hanem teszi a dolgát. Ezért sikeres az állategészségügyben a járványügyi elfojtási munka. Elismerés illeti az állatorvosokat ezért a megelőző tevékenységért, most például a madárinfluenza kapcsán, de köszönet a mindennapi tevékenységért is, mint amit az élelmiszer higiéniáért, és az egyéb zoonozis megelőzéséért tesznek.
Feltételezések vannak arra, hogy a COVID-19 vírus is állatról terjedhetett emberre, ám az állategészségügyből nem hallottam még ennek megerősítéséről…
Az elmúlt napok információi alapján az állategészségügy szereplői nem szerepelnek a koronavírus elleni védekezés rendszerében. Én úgy hiszem, tudásukkal, tapasztalatukkal hozzá tudnának járulni a járvány sikeres leküzdéséhez, terjedésének megelőzéséhez. A járványvédelmet az állategészségügyben kiemelt súllyal oktatják. A gyakorlati eljárásunknak pedig része, hogy a terepen, a veszélyeztetett régióban, körzetekben minden egyes egyed meg legyen vizsgálva, az alap státuszt felvegyük. Ezek ismeretében induljon a védekezés.
Adódik a kérdés, van-e a társállatokban COVID-19 vírus?
Nem tudjuk, mert kevés emberen végeztek szűrést úgy, hogy statisztikai hatást vizsgálhassunk a koronavírussal fertőzött, vagy azon átesett emberrel együtt élő társállatok között. A koronavírus-családon belül, a különböző variációk egyébként betegséget okozhatnak a háziállatoknak. 1993-ban találkoztam először a koronavírus fertőzéssel egy Kanadából importált pulykaállományban. A koronavírusnak rendkívül sok alfaja van. Az egyik változat az embert, míg a másik a sertéseket, megint másik a borjakat, további a baromfit betegíti meg. Ez egy veszélyes vírus, amely most leállította a világ normális működését. De remélem, ezen a vírusos megbetegedésen úgy esik át az emberek jelentős százaléka, hogy különösebben észre sem veszi.
Átesik tehát rajta mindenki?
A „Maradj otthon!” ellenére is találkozhatunk a vírussal, mert be kell szerezni az élelmet, megkapjuk a postát, csomagot hozhatnak, társadalmi érintkezések történnek, és nem lehet egy életen át otthon maradni… A kórokozó az emberbe jutva szaporodik, és addig, amíg a szervezet az immunválaszt ki nem fejti a korokozóval szemben, addig azt ürítheti. A szervezetünk az immunválaszt kiváltja, ellenanyagot termelünk, és a vírus eltűnik a szervezetből. Mindaddig a vírus továbbterjedése megtörténhet, amíg nagyon sok immunológiailag védett státuszú ember nem lesz. Nagyon veszélyes tehát, mert megbetegíthet, a tüdőszövetekben, bélhámszövetekben szaporodik, és azok károsodását elő tudja idézni. A vírust azonban elpusztítani nem tudjuk, mert nincsenek rá antivirális szerek, egyelőre nincs speciális gyógyszer és a vakcina sem áll rendelkezésre. De ha majd hónapok múlva lesz, vakcinázni csak egészséges embereket lehet. Az idősebbek immunstátusza természetesen már változhat, de a vakcinát meg tudják kapni és az immunrendszerük válaszolni is fog rá. A vakcinázás az aktív immunizálás, a passzív védekezés pedig az, amikor a betegségen átesettek véréből ellenanyagot vesznek, és azt adják a vírussal fertőződött beteg embereknek.
Dömsödi Teréz
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42117 online lapszámunk 1. oldalán.