Dr. Józsa Géza kapta a Dr. Bugyi István Emlékérmet
Idén Dr. Józsa Géza szülész, nőgyógyász, osztályvezető főorvos kapta a Dr. Bugyi István Emlékérmet. Ebből az alkalomból, emlékezve a kiváló sebész professzorra, szervezte meg Ünnepi Tudományos Ülését a Csongrád Megyei Dr. Bugyi István Kórház február 20-ára a Megyeháza Konferencia és Kulturális Központba.
Bevezetőjében Dr. Papp Zoltán Ph. D. a Tudományos Tanács elnöke ismertette a Dr. Bugyi István Emlékérem létrejöttének történetét, valamint megemlékezett a névadó munkásságáról. Az emlékérmet 1988-tól minden évben odaítélik a Tudományos Tanács tagjai a tudományos munkásságukkal, egész életművükkel arra érdemessé vált orvosok egyikének. A Tudományos Tanács 2016-ban alakult újjá. Az elmúlt 4 évben 24 alkalommal szerveztek rendezvényt – hallhattuk.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, Gémes László, és a Csongrád Megyei Kormányhivatal Szentesi Járási Hivatalának vezetője, Dr. Tóth Flórián. Dr. Kalmár Mihály főigazgató köszöntötte a megjelenteket, közöttük a tudományos ülés előadóit. Megemlékezett továbbá az Ápolók Napjáról, elismerve a kórház ápolóinak mindennapi fáradhatatlan igyekezetét, odaadásukat. Majd felvezette az emlékérem átadásának pillanatait.
Dr. Józsa Géza életútját Dr. Pásztor Imre orvos igazgató méltatta, aki elmondta, hogy Dr. Józsa Géza az egyetem elvégzése után Szentesen kezdett el dolgozni. 1983-ban tett szakorvosi vizsgát, 2000-ben adjunktus, 2009-től pedig vezeti a szülészeti nőgyógyászati osztályt. Tudományos munkásságáról szólva kifejtette, hogy 7 közlemény szerzője, továbbá 24 előadás fűződik a nevéhez. – Olyan embert ismertünk meg személyében, akire mindenkor lehet számítani, aki tud nevetni a mindennapok zivatarában, és mindig tud segíteni – mondta.
Az ünnepelt, Dr. Józsa Géza meghatottan emlékezett vissza előbb gyermekéveire, tanulmányaira, amelyeket Csongrádon kezdett. Mind általános iskolai, mind gimnáziumi éveit meghatározta a zenei képzés. Úgy volt, hogy hangmérnök lesz, zenei és műszaki érdeklődése alapján, s mégis az orvostudományi egyetemre jelentkezett végül. A kórházzal 1973-ban került először kapcsolatba – említette – amikor első éves ápolástan gyakorlatra érkezett. A baleseti sebészetre lett beosztva, ahol az idős betegek fürdetését végezte. – Nem bánom. Akkor tanultam meg az alázatot a szakmámhoz – mondta elérzékenyülve. Emberi és szakmai tapasztalatai gyarapodtak évismétlés folytán is, amit szintén nem bánt meg.
A harmadik évtől a szentesi kórház lett a második otthona, itt töltötte a szigorló éveket is. A sebészeti szigorló éve alatt találkozhatott Bugyi professzorral. Az osztályokat végigjárva a szülészet tetszett meg számára a legjobban. 1979-től dolgozik a szentesi kórházban, az utóbbi években, mint osztályvezető főorvos.
A négy évtized szakmai tapasztalatait összefoglalva kiemelte a műszaki, technikai fejlődés eredményeit. Szólt arról, hogy ma már kevesebb időt vesz igénybe pl. a császármetszés, és gyorsabban is gyógyulnak a sebek. A betegek kevesebb időt töltenek a kórházban. Korábban 12-en is dolgoztak az osztályon orvosként, ma viszont mindössze 4-en vannak állandó munkaviszonyban. Talán ebből is következik, úgy is érzi, jóval többet dolgozik, mint régebben. Összességében sokkal több időt töltött a kórházban, mint odahaza, ezért hálásan köszönte meg jelenlévő családjának, pedagógus feleségének, fogorvos lányának és közgazdász fiának, hogy mindig türelemmel viselték a hiányát, elfogadták rendíthetetlen hűségét a kórház iránt.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
