Fókuszban a tehetség – Szentesi ecsetforgatók újabb tárlata
A szentesi ecsetforgatók harmadik bemutatkozása látható február 8-ától a Dózsa-ház Közösségi tér épületében.
Almási Jánosné a Kapocs Egyesület elnöke a megnyitó alkalmával elmondta, hogy fő törekvésük a tárlattal, hogy a helyben alkotó amatőr művészek megmutathassák tehetségüket. A hobbinak indult szárnypróbálkozás nem csak „szerelem”, többen művész közeli szintet is elértek mára. Motivációjuk nem a kiemelkedő elismerések elérése, inkább a kiteljesedés, a belső harmónia, az alkotás sikerélménye, öröme. Ám a március 6-ig látogatható kiállítás kiváló bizonyítéka annak, hogy nem csak ecsettel vászonra lehet festeni, hanem annak is, hogy a különféle eszközökkel, technikákkal milyen széleskörű, különleges alkotások születhetnek. Ötletgazdagság és egyéni stílusok jellemzik a 13 alkotónak a kiállításon megtekinthető munkáit. Őket nem csak az alkotás szeretete tartja össze, hanem a barátság is – hallhattuk. Vannak közöttük olyanok, akik évtizedeken át szakköri keretek között ismerkedtek meg a technikákkal, vannak egyéni festők és vannak közöttük olyanok, akik nyugdíjasként az iskolai továbbfejlődést is bevállalták. Az együtt munkálkodás alkotótáborokban és kiállításokon válik nyilvánvalóvá. Az alkotásokat sokan megcsodálhatták a nyári kerítés kiállítás alkalmával is – idézte fel az elnök asszony, majd Gogol szavaival folytatta:
„Magasra emeli a művészet az embert. Nemessé, csodálatosan széppé varázsolja lelkének minden rezdülését.” A vers, a zene, a tánc mellett a képzőművészet is örömet okoz mind a készítőnek, mind a szemlélőnek. A festészet színvilágában, ecsetvonásaiban, kifejező erejében olyan érzéseket, érzeteket képes közvetíteni a néző felé, amit szavakkal nem tudunk elmondani, kifejezni. Célja a szemet gyönyörködtetni úgy, hogy közben új világ tárul az érdeklődő elé – ajánlotta az egyesület elnöke kis alkotóközösségük munkáit a szemlélődők figyelmébe.
Szemerédi Endréné a helyi Kézimunka szakkör vezetője Aranyosi Ervin egyik szép, az alkalomhoz illő versével köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte a közösség pozitív szerepét az alkotói munkában. A kiállított alkotásokat dicsérve azt mondta: gyönyörűek, mert tükrözik azt a sok töprengő gondolatot, amit a készítésük közben éltek át az alkotók. A belső küszködés gyönyörűségére utalt, aminek végterméke az igazzá váló gondolat, a közlés tisztaságáról. Minden körülmények között – figyelmeztetett – az alkotással foglalkozni kell mindaddig, amíg csak újabb és újabb gondolatot nem ad, amíg teljesen késszé nem formáljuk.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
