“Egy szentesi festő ecsetvonásai…” – Rózsika tájélményei és albuma a könyvtárban
Január 31-én nyílt meg a Szentes Városi Könyvtárban Licsicsányi Rózsa festménykiállítása. Alkotói albumának bemutatójára is ez alkalommal került sor. Sokan osztoztak vele a jeles nap, e kiemelkedő alkalom örömében, felemelő hangulatában. Egykori osztálytársak, mai úszótársak, barátok és tisztelők köszöntötték, és csodálkoztak rá a szebbnél szebb életképekre, csendéletekre, a nap, mint nap felfedezésre váró ismerős tájakra.
-Olyasmi a festmény, a kép, mint egy időablak. Az eltűnőben lévő múlt egy hiteles szelete. Licsicsányi Rózsa alkotásait keretbe foglalják a közvetített emberi értékek, amiket ő maga, személyében is képvisel. Szerénység, tisztesség, mások és a munka megbecsülése, a valahová tartozás, otthon levés misztériuma.
Tovább erősíti ezt a keretet a formanyelv, amit kezdetektől követ és egyre tökéletesít. A hagyomány feltétlen tisztelete, egyfajta hagyományőrző realizmus. Ehhez a racionális alapálláshoz egyre kifinomultabb színélményeket társít. A témák által determinált zöldek, sárgák, kékek és barnák dominálnak művein. Alapvetően konstruktív, alkalmanként mértanias valóságábrázolás jelenik meg az alkotásain. Ilyen pl. a Jegenyesor, A csónakok, vagy A katolikus nagytemplom című műve – említette megnyitóbeszédében Kálmánné Szabó Erzsébet, a Szivárvány Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, majd így folytatta:
-Licsicsányi Rózsa hűséges ember. Nem csak alkotói módszerében, az általa képviselt értékekben, hanem a festészet iránti szűnni nem akaró érdeklődésében is, ugyanis kenyérkereső munkája mellett lett nagyszerű alkotó, jeles képzőművészeti díjak birtokosa. Az alkotás iránti feltétlen elkötelezettsége és szeretete a kiváló katalán művész, Joan Miró alkotói módszeréről szóló gondolatait juttatta eszembe: „Akkor kezdek hozzá egy tájképhez, ha megszerettem a tájat. Ez a szeretet a lassú megértés gyümölcse, a részletgazdagság. Koncentrált gazdagság, ami a Naptól ered. Boldogság, ha a tájban megértek egy fűszálat. Ez a fűszál épp oly megragadó, mint egy fa, vagy egy hatalmas hegy.” Az Alföld, az itthoni táj szeretete és megértése adja Rózsika festészetének fő tematikáját. Azt festi, amit magáénak vall, amiben örömét leli. Bizonyos értelemben minden alkotása egy-egy önarckép is. Nem elvont művészi problémákat analizál, következetesen ragaszkodik egy személyes tematikához. Képei a mindennapi élet közvetlen átéléséből, tapasztalásaiból, személyes táj élményeiből születnek oly módon, hogy számunkra, befogadók számára is átélhetővé teszi mindezt.
Ez alkalomra jelent meg az Egy szentesi festő ecsetvonásai – Válogatás Licsicsányi Rózsa olajfestményeiből c. albuma a Szentes Városi Könyvtár gondozásában. Az albumba került válogatás bizonyítja, Rózsika művészetével jelentős értéket adott szeretett városának, az itt élőknek. Munkásságának méltó elismerése lehetne, ha bekerülhetne a Szentesi Értéktárba – jegyezte meg Kálmánné Szabó Erzsébet igazgatónő.
Az album a könyvtárban megvásárolható. A tárlat február 21-ig látogatható.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
