A Szenyéri Dániel és kora néprajzi gyûjtõpályázatra Szépéné Balogh Szabó Katalin Emlékképek Szenyéri Dánielrõl címmel írt pályázatot, melyet a zsûri III. díjjal jutalmazott 2005. július 21-én a szentesi Koszta József Múzeumban tartott eredményhirdetésen.

A dolgozat elsõsorban arról a tragikus eseményrõl szól, ami 1959 õszén érte az idõs tekerõst és családját. Motorbalesetben szörnyethalt egyetlen fia, – ifj. Szenyéri Dániel (1935-1959) – és vele együtt Jancsika nevû unokája. A dolgozat írója – Szépéné Balogh Szabó Katalin tanárnõ – keresztlánya, a tekerõs népmûvész egyetlen, tragikusan elhunyt fiának: Röviden idézünk pályamunkájából:             
“Szentesen az 50-es évek végén a kubikus munka és az aratás adott idõszakos megélhetési jövedelmet sok család számára. A Szenyériek férfi tagjai is hol az egyik, hol a másik fajta alkalmi munkából próbálták megszerezni a szükséges anyagiakat. Hamarosan ez sem nyújtott elegendõ forrást a megélhetésükhöz.
A három gyermekérõl gondoskodó édesapa – ifj. Szenyéri Dániel – is megpróbált más vidéken megfelelõ munkához jutni. Budapestre járt jó ideig dolgozni, majd a Balaton környékén szerzett állást. Ez utóbbi jövedelmezõnek bizonyult, így hamarosan magával vitte a legkisebb fiút, a mindig vidám és mosolygós Jancsikát. Mindenki így hívta õt, mert vidám természetét, szinte mindig kisfiús mosoly és jókedv kísérte. Hamarosan, a hétvégi hazautazások meggyorsításához, sikerült egy zöld oldalkocsis motorkerékpárt vásárolniuk. 1959. szeptember 5-én – a munka befejeztével igyekeztek haza. Szürkület után, sötétedés kezdetekor a félegyházi országúton robogott haza a motor velük, amikor hirtelen a semmibõl egyszer csak ott termett egy szénával megrakott szekér. A békésen hazafelé bandukoló kocsi teljesen kivilágítatlan volt. Olyannyira láthatatlan az esti szürkületben, hogy szinte fékezés nélkül rohantak motorjukkal a lovas kocsi hátuljába.” A szomorú eseményt követõen az alanti néhány sor íródott Kodály Zoltánnak:
“Nagyságos Tanár Úr! Megtört szívvel tudatom, hogy egyetlen fiamat, és vele együtt drága unokámat f. hó 5-én este halálos motorkerékpár szerencsétlenség érte. Mélységes gyászunkban emberi erõnk kevésnek bizonyul, vigasztalást találni és lelki megnyugvást így Istentõl kérünk szinte elviselhetetlen gyászunkban. Szentes, 1959. szeptember 13. Szenyéri Dániel”
Szenyéri Dániel tekerõs 1969. február 22-i halála óta apa, fiú és unoka a szentesi Szeder temetõben nyugszik, közel, néhány sírhelynyire egymástól.
Paksi Márta

Ez a bejegyzés 2005 10 16 20:57-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.