Zöldi Lászlóné ötlete nyomán sokak részvételével szeptember 8-án a Keresztény Pedagógus Társaság Szentesi Csoportja, és a Lajtha László Alapfokú Mûvészeti Iskola jótékonysági hangversenyt rendezett a Hargita megyei árvízkárosultak javára. A kezdeményezés nyomán kb. 170 ezer forint gyûlt össze.

Ezzel az összeggel szeptember 30-án pénteken hajnali 5 órakor indult útnak Zöldi Lászlóné és Bereczki Lajos Szentesrõl “Valakit” megsegíteni.
Késõ délután lett, mire megtették a hatszáz kilométernyi utat, és megérkeztek Hargita megyébe, a Parajd közelében levõ árvíz sújtotta Szentlélek faluba. Mivel ott nem találtak olyan rászoruló nagycsaládot, amelynek segítésére a megbízatásuk szólt, továbbmentek a szomszédos Nyikómalomfalvára. A nyitott ablakos faluban tett sétájuk nyomán akadtak László At-tiláékra. A férj feleségével és édesanyjával nagyon rendezett családi környezetben neveli a három – 14, 13 és 10 éves – leánygyermeket. Sajnos az augusztus eleji nagy esõzések nyomán az õ házukat is elvitte a víz. Két szobájuk közül az egyiknek – mesélte Zöldiné Katika – “a sarka karom vastagságnyira nem ért össze”, bár egy részét már próbálták összetapasztani. A házba három lépcsõn lehet feljutni, ennek ellenére a falakon a víz nyoma majd két méter magasan látszik. A fák koronáján szintén ott a nyom, meddig érte õket a környezõ hegyekbõl pillanatok alatt lezúdult ár. Azóta kerítések, gazdasági épületek, állatok sincsenek a faluban. Mindent szétszaggatott, elvitt a hömpölygõ folyam, ami a csak magyarok lakta kicsiny falucskát körülvevõ hegyekre lezúdult hatalmas esõ nyomán keletkezett. Az egyik hegyrõl a máskor éppen csak csörgedezõ patakocska ennek következtében  három méter magas víztömeggel rohanta végig a falut, egyik pillanatról a másikra. Volt, akinek arra sem volt ideje, hogy a háza magasabb részébe tudjon menekülni. Az árban lelte halálát. A szomorú napon a környezõ településekrõl munkából busszal haza érkezõ felnõtt lakosság a falu határában értesült a katasztrófáról. Így történt ez László Attilánéval is. Õt sem engedték be egy ideig a faluba gyermekeihez és a velük levõ anyósához. A fiatalasszony senkinek nem kívánja azt az érzést, amit ez alatt az idõ alatt átélt szerettei iránti aggódásában, látva a hatalmas pusztítást. Késõbb a faluba bejutva megtudta tõlük, hogy egy, a házuk közelében levõ ösvényen sikerül felmenekülniük a hegyre a víz elõl.
Azóta házuk két szobája közül az egyik lakhatatlan, a másikban –  kb. 4 x 4 méteres –  laknak jelenleg mind a hatan. A váratlan szentesi vendégek az õ helyzetükön  segítettek adományaikkal (ruhanemûk, tisztálkodási szerek, játékok, pénz). László Attiláéknak a  megrongálódott házban való lakhatást tavaszig engedélyezték a hatóságok. Akkor le kell majd bontaniuk, és újat kell építeniük, ehhez a román állam is hozzájárul. A fiatalasszony úgy tervezi, hogy a szentesiektõl – a kiutazás üzemanyag költsége után megmaradt, és a helybeli Simon József plébánosnál elkészített, hitelesített jegyzõkönyben szereplõ és  átvett  154.680,- Ft-ból az új ház tetõzetét tudják majd kifizetni.
Zöldi Lászlóné hálás szívvel köszöni ezúton is mindenkinek, aki adományával –  pénzzel, a mûsorban való közremûködéssel ill. egyéb módon – hozzájárult egy hat tagú nyikómalomfalvi család új háza felépüléséhez.

Paksi Márta

Ez a bejegyzés 2005 10 22 20:49-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.