Túlélni minden áron… Magyar József a Hungerit válságáról
Eddigi fennállása alatt a 2003-as év volt a legküzdelmesebb, s amely a legkomolyabb veszteséggel zárult a Hungerit Zrt. számára. Ám az akkori baj meg sem közelítette a mostanit. Azt gondoltuk, hogy legalább a gyenge forint enyhít a válságos helyzeten, de Magyar József vezérigazgató kiábrándított.
– Sajnos ez a magas árfolyam nekünk most nem jó, ugyanis tavaly, amikor alacsonyan voltak az árfolyamok, a bankok rábeszéltek bennünket, hogy kössünk határidõs ügyleteket, amihez még külön kereteket is kapunk. Erre az évre az összes devizánkat lekötöttük határidõs ügyletekkel 248-252 forint/euró között. Most minden eurón bukunk legalább 50 forintot, – vázolta a szomorú tényeket Magyar úr, amihez még ezt tette hozzá:
– A tavalyi valóban a cég legnehezebb éve volt, ám ha az ideit túléljük, nagyon szerencsések leszünk. Komoly odafigyelést igényel minden lépésünk. Ha az euró árfolyam legalább a 270 Ft körüli értékre csökkenne, az ügyleteket le lehetne zárni, a veszteségeink jóval kisebbek lennének, – nyugtázta.
– A tavalyi krízisre hogyan reagálnak az export piacaik? Sikerül azokat visszaszerezni, bõvíteni? – kérdeztük.
– Ahogyan a hízottliba vágást elkezdtük, Franciaországból, Japánból a májpiac visszajött. A húspiac alakulását viszont nem lehet még ma tisztán látni. Reálisabb képünk május végére lehet. Bízom azonban abban, hogy a levágott áru zavartalanul értékesíthetõvé válik. Az alapanyag termelés bázisai stabilak, a vágás szintén, és az értékesítés sem rossz. Csak a devizakötésünk az akadály. Ezért viszont nem a bankokra mutogatok, magam hoztam meg a döntést.
– A vágott mennyiségek hogyan alakulnak az elmúlt évihez képest?
– 2-2,5 tonnával több árut dolgozunk majd fel, mint tavaly. Mind a csirke, mind a kacsa, szerencsés esetben pedig a hízott liba esetében is jelentõs, mintegy 200 ezres nagyságrendû lesz a növekedés, – mondta.
– A dolgozói létszám a növekedésnek megfelelõen pozitívan változik?
– Nagyon komoly megszigorításokra van szükség, mert a válság minket sem kímél. Nem tudni még, hogy a piacon mit tudunk eladni és mennyiért. Tervezzük ugyan, hogy többet vágunk, mint tavaly, ám nem biztos, hogy a piac meg fogja venni, mert nem lesz rá fizetõképes kereslet, vagy nem annyiért vásárol, mint amennyiért mi adni szeretnénk az árut. Ez pár hónap múlva dõl el, – magyarázta, és így folytatta:
– A hízottliba-vágás újraindulásával vettünk fel közel 120 fõt. A fizikai dolgozók körében mindenképp létszámot kell növelni, de lehet, hogy más területeken leépítésre lesz szükség. Takarékoskodnunk kell a bérrel, a különféle költségekkel, így csak a legszükségesebb létszámot szabad a kollégáknak felvenniük. Közel 1450-en vagyunk, ezt a létszámot tartani szeretnénk, – tette hozzá Magyar József.
– Ennek érdekében létszám megtartó pályázaton tudnak-e indulni?
– Sajnos nem, mert az élelmiszer ágazatot kizárták ezekbõl a pályázatokból. S mi, mint nagyvállalat, sem tudunk pályázni. Egyébként komoly következményei vannak egy ilyen nyertes pályázatnak. A létszámot két évig kötelezõ megtartani, ellenkezõ esetben kamatostól kell a támogatást visszafizetni. Így már nem biztos, hogy nekünk jó lenne. Amennyiben bármelyik árufajtánál drasztikus a csökkenés a piacon, akkor létszámot kell elküldeni. Ha lehetne, se biztos, hogy pályáznánk ilyen pénzekre.
Ezután Magyar Józsefet arról kérdeztem, milyen mérlegadatokkal zárták a 2008-as évet, és ennek függvényében mit terveznek erre az évre?
– Tavaly 1 milliárd forint fölött volt a veszteségünk, tehát nagyon rossz évet zártunk. Erre az évre már eddig több terv készült, de a változó viszonyok miatt véglegesíteni egyiket sem lehetett (március 2. – szerk.). Reális tervet szeretnénk jóváhagyni, sajnos, nem biztos, hogy ami ma jónak bizonyul, holnapután is az lesz. Figyelembe kell vennünk a változásokat. Már most látszik, hogy a kereslet a tavalyihoz képest csökken. Abban bízom azonban, hogy az embereknek enniük kell!
– Nehéz kérdés, de megkockáztatom: felújításra, bõvítésre – esetleg pályázatból – tudnak költeni?
– Tavaly voltak sikeres pályázataink, ám a 60% önrészt nekünk kellett volna mellé tenni a vissza nem térítendõ támogatáshoz, ami a rossz év következtében nem jött össze. Az idei kedvezõtlen kilátások miatt minden beruházást leállíttattam. Csak azokat engedélyezem, amelyek a mûködés elengedhetetlen feltételei. Ezeknek az értékét durván egy-kétszáz millió forintra teszem. Valamenynyit kell költeni… Elsõdlegesen azonban a cég likviditását szeretném megtartani.
– Idén is megjelent a Magyar Termék Nagydíj pályázat. Részt vesznek-e rajta?
– Nem. Egyetlen hazai és nemzetközi kiállításon sem tervezzük a részvételünket a kialakult helyzet miatt. Egy-egy ilyen megmozdulás több tízmillió forintot igényel. Ezeket az összegeket most inkább a fejlesztéseinkre csoportosítjuk át, ha erre lehetõségünk lesz.
– A Hungerit napot azért megrendezik?
– Jó kérdés! Most úgy néz ki, hogy azt sem. Ahol lehet spórolni, azt minden körülmények között megtesszük.
Magyar József vezérigazgató úgy fogalmazott, hogy a cégnél eltöltött negyvenedik esztendejében szomorú, mert a krízis minden áron való túlélésére kell folyton koncentrálnia. De azért bizakodó, hogy összefogással és takarékoskodással sikerül kilábalniuk a válságból.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz
