A Szentes Városi Könyvtárban december 6-án nyílt meg Sárréti Kriszta tervezőgrafikus, festő kiállítása. Az alkotó az elmúlt két év terméséből válogatott erre az alkalomra. A korábbi alkotások akril és vízfesték felhasználásával készültek. Az utóbbi időben azonban már olajfestékkel dolgozik, s a változás a képek élénkebb színvilágában is visszatükröződik, emelte ki a megnyitón Nyírő Anita tervezőgrafikus kortársa.

Kriszta kedvelt témáiból nyújtott át egy csokorra valót, mikulásajándékként hozta el a napfényt, a nyár és tavasz hangulatát népes közönségének. Érdeklődésünkre elmondta, hogy nagyon szeret a környező tájból meríteni, ám a tájban mindig legyen ott az ember, még ha elvont formában is. Ihletforrás a család, a barátok, a közös tevékenységek, s hogy miért „minden olyan, mint minden?”
A kiállítás mottójául a kortárs, József Attila díjas költő, műfordító Varró Dániel gondolatát választották. A különleges, megosztó költő zseni olykor abszurd formában használja magyar nyelvünk rendkívüli gazdagságú kifejezés tárát. Nem lehet tehát nem odafigyelni rá, és nem továbbgondolni a gondolatmenetét. Hasonlatai olykor meghökkentőek, páratlanok, egyediek, mert a megélt élet természetességére kerül a hangsúly, ahogy a kiállított képeken is.
A kiállítás hangulatát megzenésített versekkel tette még természetesebbé a „Másnapos Műhely” zenekar, Csák László, Varga Zsuzsa és ifj. Vörös János. A két zeneszámot a kiállítás képeinek hangulatához választották.
S persze arról is faggattuk Krisztát, mik a tervei a jövőben? Erre azt válaszolta, hogy most már olajfestményeket készít, és egyre szeretné növelni a képek méreteit. A fő téma ezután is az ember lesz a tájban. Sok sikert kívánunk hozzá!

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2019 12 23 21:52-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Szabadidö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.