Takács Gabriella a Lajtha László AMI fuvola tanára és tanítványa Nyíri Sára muzsikájával nyílt meg Aranyi Sándor, Bíró Ildikó és Marosi Kata szegedi, valamint Jakabházi Sándor temesvári alkotó Metszés Pontok c. kiállítása a Tokácsli Galériában november 28-án.

Az alkotásokat Váraljai Anna művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe, aki elmondta, hogy a Szegedi Tudományegyetem Rajz és Művészettörténet Tanszékének három és a Kolozsvári Egyetem Design Karának kiváló művész tanára kiállítását láthatja a közönség egészen december 21-ig. A kiállított képek között közös nevezőt keresve megállapította, ahogy sorra nézte a képeket, egyre tapinthatóbbá vált számára a műveket összekötő cérnavékony közös szellemi, gondolati szál.

Aranyi Sándor fotó kollázsairól elmondta, az objektivitásuk zálogaként aposztrofált fotográfia sok esetben a felismerhetetlenségig nagyított részletekben, felszabdalt darabokban tárul elénk. Akadályba ütköző, bújócskázó, játékos részletei megnyilvánulnak pl. abban, hogy a folyton hullámzó víztükör mozgása hogyan teszi felismerhetetlenné a tükröződő alakzatot.

Jakabházi Sándor műveinek konstruktív és figurális elemei dialógusa kelt izgalmas feszültséget. A figurális általában emberi alakot idéző antropomorf alakzat, a konstruktív pedig valamilyen kerítés, börtönrácsra emlékeztető geometrikus szerkezet, amely eltakarja szemünk elől a mű középpontjában lévő alakot. A feszültség egyrészt a fenyegetettség, másrészt a bezártság, harmadrészt a látvány elzárása okozta tehetetlenség következménye.

Marosi Kata képei az emlékezet lenyomatainak interpretációja. Az alkotó gondolkodik, tehát van, képes elmélkedni, tehát létezik. Képeinek lehangoltsága abból fakad, hogy mindvégig tudatában van küldetése lehetetlenségének. A képmezőbe beúszó háló elfedi az emlékeket, a feledés homályának szomorúságát terítve ránk.

Bíró Ildikó digitális munkáinak homályosan kivehető formái dermesztően távol vannak tőlünk. Ezek a délibábszerű, homályos alakok felismerhetetlenek, arctalanok. Az emberi szubjektum egyetlen, mindenki mástól megkülönböztethetővé tévő lenyomata. Az ujjlenyomat csak nagyító alatt tanulmányozható térképe, jól látható módon, tű-élesen rajzolódik ki előttünk.

Az alkotások együtt emlékeztetnek a kollektív amnéziára, avagy az emlékezés szükségességére – összegzett a fiatal művészettörténész.

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2019 11 29 11:59-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Szabadidö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.