A Szabadság Napja Szentesen
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 63, valamint a Köztársaság kikiáltásának 30. évfordulóján, a Kossuth téren zászlófelvonással kezdődött a megemlékezés. Majd a „Büszkeségpont”-nál Szabó Zoltán Ferenc polgármester emlékező beszédét a bátorság, az öntudat, a győzelem napjáról John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök soraival kezdte:
„A történelem kezdete óta nincs még egy nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt. Bármily kicsi is a siker esélye, és bármily nagy is az áldozat, amit követel.„
-Hősi küzdelem vette kezdetét. Budapesten, a Bem téren 50ezer ember hallgatta végig Sinkovits Imrét, aki elszavalta a Nemzeti Dalt. Este a Magyar Rádió épülete előtt már akkora volt a feszültség, hogy a fegyveresek és a demonstrálók között eldördült az első puskalövés. Ezzel kezdetét vette a 20. század második felének legfontosabb történelmi eseménye hazánkban – emlékezett Szabó Zoltán Ferenc.
-Mindössze 20 nap, amikor a fiatal magyarság által megfogalmazott 16 pont olyan erős összefogást eredményezett, hogy ez a maroknyi nép ellent mert állni, bármi áron, az elnyomó rendszernek.
Az elmúlt 63 év már történelemmé tette a fiatal generációk számára a forradalmat, de hál’ Istennek vannak még olyanok közöttünk, akik megélték ezeket a napokat. Az általuk elmondott mondatok beleivódnak a későbbi magyar öntudatba, melynek életben tartása a mi, és a jövő generációk feladata – figyelmeztetett, majd a városunkban történt forradalmi eseményeket idézte fel:
-Szentesen békésebben teltek ezek a napok. Barta László visszaemlékezései segítenek felidézni a történteket. Abban mindenki egyetértett, hogy a szovjet csapatokat vonják ki, és legyen több párti demokrácia. Megszenvedték a szentesiek is, ahogy az ország többi lakosa is, a világégést követő nyomort, hiányból, szegénységből, megalázottságból volt sok. Ennek ellenére október 25. előtt nem készültek a szentesiek a forradalomra, bár október 23-án katonai járőrök jelentek meg, október 24-én pedig, aki tehette, rádiót hallgatott az otthonában és a munkahelyén. Október 25-én kisebb-nagyobb csoportosulások elkezdték megsemmisíteni a diktatúra jelképeit. Másnap a tömeg megindult, hogy lebontsa a szovjet emlékművet. Szentesen nem piroslott vértől a tér, mert Majoros János tüzér őrnagy, helyőrség parancsnok tűzparancsát katonái nem hajtották végre.
Döntő fordulatot jelentett a szentesi forradalom történetében, hogy Gujdár Sándor őrnagy, a Műszaki Zászlóalj parancsnoka a forradalom oldalára állt. Megindult a szervezés a demokrácia megteremtésére. Hering Béla, Gujdár Sándor, Kürti-Szabó Sándor, Móczár Pál voltak a megalakuló forradalmi bizottság legtekintélyesebb tagjai. Szentes a nélkülözés ellenére úgy döntött, hogy segíti a főváros élelmezését – idézte fel a korabeli történéseket a polgármester.
-Szentesen lelkes, tiszta, viszonylag csendes forradalom volt. November 4-én vasárnap a forradalmi bizottság és a katonatanács együttes hadi tanácsa úgy döntött, hogy nem veszi fel a harcot a közeledő mérhetetlen túlerővel szemben – tette hozzá.
Szabó Zoltán Ferenc a korszak fantasztikus sport teljesítményéről is megemlékezett. -A melbourne-i olimpián, 1 hónappal a forradalom leverése után Bolvári, Boros, Gyarmati, Hevesi, Jenei, Kanizsa, Kárpáti, Markovits, Mayer, Szívós és a kis 21 éves Zádor Ervin 4:0-ra legyőzte a szovjet csapatot. Majd minden mérkőzését megnyerve a magyar vízilabda válogatott olimpiai bajnok lett. Mi magyarok tudunk győzni, és tudunk várni a győzelemre. Mi szentesiek tudjuk, „Teher alatt nő a pálma…” – összegzett.
-Mi a tanulsága az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak? Miért akartunk mindig is függetlenek és önállóak lenni? – tette fel a kérdést. -Mert a szabadság érzése az a pótolhatatlan állapot, ami mással nem helyettesíthető. Mindig ára van, és mindig tenni kell érte, mindenkinek. A szabadság őszinte tiszta szó, cselekvő szeretet, a tenni akarás, a jóra való szándék. Ennek a népnek ősidők óta vérében csörgedezik a szabadság puszta szeretete, és a szabadság iránti olthatatlan vágya. Ezt tőlünk elvenni nem lehet, ha nehéz időkben is járunk, mindig csak idő kérdése, hogy újra visszavegyük szabadságunkat. A Jó Isten áldása kísérje Magyarországot és Szentes városát! – fejezte be megemlékezését Szabó Zoltán Ferenc polgármester.
A megemlékezés közreműködője volt Szentes Város Fúvószenekara, a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred díszőrsége, valamint a MÚZS-ART Színházi Egyesület művészei, Endrődi Ágnes, Tóth Sándor és Tövispataki Beáta.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
