A lelkész és az apátplébános emlékműve üzenet a jövőnek a testvéri szeretetről – “Igent mondtak az Úr szolgálatára”
Az egykori Tiszti klub melletti közparkba szánta Dr. Imre Ernő református lelkész családja az emlékművet, amelyen az édesapa és nagyapa, Szentes város díszpolgára, Vági László Római Katolikus apátplébános, díszpolgár társsal közös alkotáson, közös példamutatásuk alapján üzennek a jövőnek. Az emlékmű avatásán, szeptember 21-én sokan gyűltünk össze.
Prof. Dr. Homoki – Nagy Mária egyetemi tanár, Szentes város díszpolgára ünnepi gondolatait a 139. zsoltár idézeteivel kezdte és fejezte be. A két nagyformátumú egyházi személyiségre így emlékezett: Két ember, akik egyszer csak, Isten szolgálatában, ebben a délalföldi városban, amit egyszer hidegnek, máskor annál melegebbnek szoktak emlegetni, egyszer csak összetalálkoztak. Vági László nem csak Imre Ernőhöz ment, a többi felekezet itt lévő lelkészéhez is, és a magukat hívőnek nem tartó Szentes város népéhez. Életükben vannak egymástól független, de mégis azonos pontok. Nem csak bibliaórákat tartottak, nem csak a szószékről hirdették Isten evangéliumát, nem csak temetéseken akartak szólni a város lakosságához, nem csak kizárólag a szomorúakat akarták vigasztalni. Ime Ernő gondolatokat közölt minden héten a város hetilapjában, Vági László kisebb írásokban ugyancsak gondolatait közölte. Azután lett az 500 gondolat első és második kötete Imre Ernőtől, és lett az „Ajándékba embereket kaptam…” Vági Lászlótól. Mit ismertek fel, azt, hogy ők, mint az Úr szolgái, szolgálni akarták az Urat mindazokért, akiket az Úr eléjük vezérelt. Szolgálatukat életük utolsó pillanatáig teljesítették.
-A leghitelesebben úgy hirdethetjük Jézus evangéliumát, ha egymás iránt szeretetteljes nyitottsággal és barátsággal vagyunk, gyülekezetek és hívek, lelkészek, papok egyaránt – mondta Dr. Gruber László a Szent Anna Római Katolikus Egyházközség plébánosa. -Semmi sem fontosabb, mint Krisztus szívbéli kívánságának, az egységnek teljesítése, amiért imádkozott az utolsó vacsorán. De nem az egyformaság erőltetésével, hanem Ferenc pápánk szavai szerint a sokszínűség kibékítése révén. Vági László apátplébános és Imre Ernő esperes közismerten jó, ökumenikus kapcsolata, barátsága ajándék és jel volt, és az is marad immáron mindnyájunk számára – fűzte hozzá.
Fehér Csaba a Szentes Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora azt mondta: „… Vannak azonban olyan zarándokok, akik nem találják meg a céljukat. Vannak kivételesek, akik rátalálnak arra az útra, célra, amelyet Isten ad a számukra. Boldogok mind, akik így élhetik az életüket, az Isten által adott célokkal, és úttal. A két lelkipásztor, a lelkek pásztora ilyen emberek voltak.” Majd arról szólt, mit jelent a Testvér fogalma, a testvéri szeretet. „Tiszteljük egymásban az embert, az Isten gyermekét, aki megalkotott és megteremtett bennünket, és aki a sorsunkat összefonta. Ez az emlékmű fogja hirdetni, mit jelent Testvérnek lenni, hogy mindent kész vagyok feláldozni a másikért. Iszonyatosan nehéz dolog ez…” A keresztény ember számára azonban éppen Jézus Krisztus életének példája mutatja a jót, amelyre minden ember vágyik. S egyben azt ítélet is, hiszen ha nem így élünk, nincs áldás azon az életen.
Szirbik Imre polgármester a tér egyik padjára mindkét gondolkodó egyházi személyiség tollából egy-egy kötetet szeretne elhelyezni, hogy aki itt megpihen, olvasgathassa, elgondolkodjon és emlékezzen a példa értékű emberekre és életpályájukra, akik éppen 2 évtizede vették át Szentes városban a díszpolgári címet.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
