Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk. (Tolkien: A Gyűrűk Ura)

A közlegelők tragédiája () a közjó és az önérdek konfliktusát mutatja be, amely, mint később kiderült, a környezeti problémák kialakulásának egyik aspektusára is rávilágít. (A közlegelő, általánosan közjószág olyan jószág, amelynek fogyasztásából más fogyasztók nem zárhatók ki, de azok nem is zavarják a többi fogyasztót – klasszikus példa a friss levegő.) A példázatban tíz tehén eltartására képes (angol) közlegelő szerepel, és mindegyik tehén tíz liter tejet ad naponta. A kiinduláskor 10 gazda tart fejenként egy tehenet. A gazdák egyike egyszer csak gondol egyet, és kihajt még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik tehén 10 helyett csupán 9 liter tejet ad naponta – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut.

Egy idő után egy másik gazda is vérszemet kap, ő is kihajt még egy tehenet a legelőre. Mivel tovább csökken a táplálék, a tehenek csak 8 liter tejet adnak, viszont akinek két tehene van, annak 16 liter teje lesz. Azonban amikor már legalább hatan hajtanak ki két tehenet a legelőre, akkor a két tehenes gazdák is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak. A valóságban általában csak a túllegeltetés korlátozza a tehenek számát. A fenti példánkban bemutatott közlegelő – mint erőforrás – addig működik optimálisan, amíg minden gazda betartja a közös megegyezéssel, előzetesen megállapított szabályokat – egy nap csak 10 tehenet lehet kihajtani!

Azonban bármely gazda számára a szabályszegés nyereségesebb, mint a szabályok betartása – miközben a szabálykövető szereplők számára egyénenként alig érzékelhetően romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekszenek, saját maguknak ártanak. Környezetünk számos eleme, így a légkör, a tengerek és az óceánok egésze, az édesvizek zöme és a szárazföldi ökoszisztémák jelentős része is ilyen közlegelő, csúnyább szóval közpréda. Amit ebből az egyén kivesz, az a sajátja lesz, ezzel a közösséget egy főre számítva látszólag alig károsítja. Hasonlóan, ha szennyező anyagait a “közlegelőn” helyezi el, a kellemetlen tehertől való szabadulás saját magának nagy előnyt jelent, míg a közösségben a negatív hatás megoszlik, „szétterül”. A pillanatnyi érdekük által vezérelt egyének így előbb-utóbb tönkreteszik környezetüket, s végül saját magukat is. () () Garrett Hardin: The Tragedy of the Commons; Science, 1968. December 13.
() Vida Gábor: Helyünk a bioszférában; Typotex Kiadó, Bp., 2001
Ifj. Kátai Ferenc

Előzmény: http://www.varosivisszhang.hu/?p=36405

Ez a bejegyzés 2019 08 22 11:38-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.