Április 24-én találkozó volt az egykori Petőfi Sándor Általános Iskola épületében, amelyen részt vett Farkas László Róbert, a Koszta József Múzeum igazgatója, Dóczi Gáborné, a Petőfi Sándor Általános Iskola nyugalmazott igazgatója, a hajdani tanyasi tanítók közül Svégel József, Téli Márta, Csige Istvánné, Maczelka Lászlóné és Pataki Mária, egykori tanítvány.  

A megbeszélés abból az apropóból szerveződött, hogy a Koszta József Múzeum az Ifjúsági Házzal szembeni volt kollégium épületben létre kívánja hozni a Szentesi Értékházat, amelyben az Iskolamúzeum is helyet kaphat. A megjelent pedagógusok és tanítvány fényképek és emlékek segítségével idézték fel az egykori diákéveket, ki melyik külterületi iskolában tanított, s hogyan is zajlottak az akkori tanítási órák. Tették ezt azért, hogy a múzeumigazgató képet kapjon az elhelyezendő gyűjtemény nagyságáról és sokrétűségéről.

Téli Márta felidézte, hogy 8 külterületi iskola tartozott a szentesi járáshoz, s az ezeket összefogó igazgatóság 1967-től 1976-ig működött. Legutoljára a Külső- Dónáti Iskola zárt be.
Dóczi Gáborné hozzá tette, a Petőfiben volt a Külterületi Iskolák Igazgatóságának székhelye. Minden iskola az akkori kor követelményeinek megfelelően, a legmodernebb módon volt felszerelve. Rendszeresen készültek iskolatelevíziós adások. Rendkívül aktív volt a szakfelügyelői hálózat. Az oktatás a Művelődési Közlönyben megjelentek szerint folyt. A tanyasi iskolák közösségi központok is voltak. A tanító semmilyen hagyományból, mint pl. disznóvágás, sem maradhatott ki.

Svégel József szólt arról, hogy 1969-ben az 1-4 osztályt és az 5-8. osztályt összevontan tanították. Az egyik osztály számára a tanító elmagyarázta a tananyagot, míg a többi osztály tanulói önálló feladatot kaptak, és oldottak meg. Majd a sorrend naponta cserélődött. Ha egy-egy diák lemaradt a tananyagban, külön figyelmet, ma úgy mondjuk, korrepetálást kapott, hogy fel tudjon a többiekhez zárkózni. Visszaemlékezett arra is, hogy felnőtteket tanított a Dolgozók Iskolájában, esténként. (E sorok írójának édesapja is járt ilyen órákra. Az ő tankönyveit forgattam először, amikor az iskolába készültem, bár olvasni még hellyel-közzel tudtam – szerk.)
Csige Istvánné hozzátette: Mind a négy osztály anyagából, minden tantárgyból felkészültnek kellett lennie a tanítónak. Így Szentesre bekerülve, nem jelentett gondot, ha pl. a 3. osztályban kellett tanítani.

Mivel közben a múzeumigazgató többször kérdezett a jelenlévőktől, amikor Pataki Mária (a Külső-Dónáti Iskola tanulója volt 1963 és 1971 között) tanítványra került a sor, ő elmondta az akkori fegyelmezési gyakorlatról: A szülők maximálisan elfogadták a tanítói szigort. Nagy tiszteletnek örvendett a tanító. Mi 30-an voltunk a teremben, nagyon jól meg tudtunk tanulni számolni, olvasni… Amikor a Pollákba, középiskolába kerültem, semmilyen hátrányt nem jelentett számomra a többiekhez képest, hogy tanyasi iskolába jártam. 1975-ben érettségiztem villanyszerelőként, az osztályban egyedüli lányként. Az érettségivel az ismeretem a világról sokat gyarapodott.

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=41922 online lapszámunk 1. és 3. oldalán.

Időcserepek rovatunk ezen cikkének
támogatója a Heureka
Bőrdíszmű, Játék és Ajándék Üzlet (Szentes, Kossuth u. 15/A.) Kereskedőház emelete.
További információk:
https://www.facebook.com/heurekaszentes/

Ez a bejegyzés 2019 05 09 10:00-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Idöcserepek, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.