Fortissimo a kiváló tanárnak! – Emlékezés Derzsi Kovács Jenőre
Április 15-én a Zöldág Hagyományőrző Szakkör szervezésében, Derzsi Kovács Jenő biológia, kémia, földrajz szakos gimnáziumi tanár, népdalgyűjtő, zeneszerző szülőházánál, a Pólya utcában megemlékezésre került sor.
A Szentes Városi Fúvószenekar eljátszotta a zeneszerző Kárpáti induló c. szerzeményét, iskolája, a Horváth Mihály Gimnázium diákjaiból alakult énekkar, Szerb Zsuzsa tanárnő vezetésével, népdalgyűjtéséből szólaltatott meg egy csokorra valót. A kiváló emberre Bácskai Mihályné Erzsike néni, az egykori kolléga, emlékezett a következő gondolatokkal:
Amikor elfogadtam a megtisztelő felkérést, nem tudtam, mire vállalkoztam, hiszen olyan emberről kell pár percben megemlékeznem, aki 2-3 ember munkáját végezte el. Születésének 130., halálának 50. évfordulóján merül fel bennem a kérdés, hogy ennyi idő távlatából mit tud mondani a ma emberének Derzsi Kovács Jenő emléke? Nem csak az idő múlása, a tudomány, a technika fejlődése rémiszt, sokkal inkább az, amit egy ilyen kiváló tanár, ember, a sokoldalú művész példája alapján meg kell kérdeznem: hol van a mai embereszmény? A televízió öntelt celebjei, villalakó hősei, a ma percemberkéi világa az érték?
Derzsi Kovács Jenő sosem, ma sem lenne ilyen típusú ember. Apai és anyagi ágon egyaránt Erdély küldötte volt. Felmenői meghatározó szerepet játszottak Szentes közéletében. Iskolákat teremtettek. Ő sem adhatta alább – hallhattuk.
Tanári diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte, majd a berlini Humbold egyetemen tanult, amely 28 Nobel-díjas tudóst nevelt a világnak. Sokoldalúságát jellemzi, hogy nem csak a szaktárgyaiban mélyedt el, öregbíteni akarta zenei ismereteit is, zeneszerzést tanult.
Hazatérve lehetett volna a fővárosi Fasori Gimnázium tanára, ahol Rácz tanár úr nevelte a XX. század Nobel-díjas tudós palántáit. Ő hazajött Szentesre, az alma-materbe. Tantárgyai mellett minden mást tanított, amire az iskolának szüksége volt, mert futotta tudományából – mondta Erzsike néni.
Délutánonként egyéb „passzióinak” szentelte idejét, mint a cserkészet, a vöröskereszt, a regösök, az iskolai énekkar és fúvószenekar. Emellett még a városi énekkar és szimfonikus kamarazenekar vezetésére is maradt ereje.
Mi volt fáradhatatlanságának titka? A válaszért ismernünk kellene Derzsi Kovács Jenő költészetét, verseiből kiderül, hogy tettei mozgatórugója a cselekvő hazaszeretet volt. A Haza fogalma számára az egyes emberekből tevődött össze, akiket ismerni, megbecsülni és szeretni kell, s különösen a rá bízott ifjúságot. Így adta át emberségét, tudását a nemzedékeknek. Ez a szellem jellemezte magánéletében is, hiszen feleségével, közös gyermekük nem lévén, iker keresztlányaikat, Erzsit és Mártát nevelték nagy-nagy szeretetben.
Jutalmazást soha nem várt, hiszen volt neki mire szerénynek lennie! Mégis Ő volt az a pedagógus, aki elsőnek kapta meg Csongrád Megye kiváló tanári munkáért adományozott elismerését.
Majd végezetül Erzsike néni személyes emlékét osztotta meg az egybegyűltekkel, amikor egyszer idős tanár kollégája hogylétéről érdeklődött, aki azt válaszolta: Mezzoforte, középerősen! Most Erzsike néni, emléke előtt a forte, fortissimo – nagyon erősen, hangosan zenei dinamikai jelzőkkel tisztelgett.
Ezután szülőháza emléktáblája alá a megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékezők. Balla Tibor tekerő muzsikájával, a megjelentek közös énekléssel tisztelegtek a nagyszerű előd emléke előtt.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=41740 online lapszámunk 3. oldalán.