„Szeretem, Istenem! Felebarátaimat is teéretted, mert te parancsoltad, hogy szeressem őket, s minden testi és lelki jókat a te szeretetedből nekik kívánjak. Azért, kik ellenem vétettek, azoknak tiszta szívemből bocsánatot adok; akik ellen pedig én vétettem, azoktól a te szent Felséged előtt bocsánatot kérek.” (Szent Krisztus Atyafiság Könyve 1898.)

Idén Szent György havának utolsó felében ünnepeljük Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepét. A húsvét szó a hús magunkhoz vételének napjára utal a hosszú böjti időszak után. Eleink mindennapos imádsággal, a keresztény hit írott és íratlan szabályai szerint készültek a húsvétra. A nagycsütörtök és nagypéntek imádságos szertartását végigolvashatom egy 1917-es imakönyv lapjain, amelyből ugyancsak idézek: „A kereszt az élet fája lett, a te kormánypálcád, földtámadott Megváltóm! Alleluja hangzott fönn és alant; Alleluját hangoztat e nap örömétől megittasult lelkem is. A bűn el van véve tőlem, a régi ember keresztre van feszítve bennem és új támadt föl…”  

Lélekben, szellemben, szívben és testben tisztult meg a régi korok embere húsvét előtt. Hitben, reményben és szeretetben össze tudtak kapaszkodni az összetartozók, ettől lett ünnepi és igazi az együttlét, a család és rokonok találkozása. A maguk által megtermelt javak kerültek az ünnepi asztalra, volt mindenből elég. Pont annyi, amennyire szükség volt.

Ma is, ha igazi felemelkedésben szeretnénk megélni az áldott, szent ünnepet, el kell, hogy csendesüljünk az anyagi javak hajszolása közben, és nem szabad elfeledkeznünk Jézusról, aki mindenkor valós gyökereinkre emlékeztet. Ezért másodlagos, hogy mi kerül a terített asztalra. Az elsődleges az, hogy szeretettel ülhessék körbe mindazok, akik összetartoznak. Addig tegyék ezt, amíg lehetséges. Addig, amíg a kinyújtott kéz eléri a másikat, amíg meg lehet érinteni a vállát, megsimogatni az arcát, megfogni a kezét, s ami a legfontosabb, szeretettel ölelendő meg, aki az életünk része.

S közben gondoljunk szeretettel azokra is, akiknek mindez valamiért nem adatik meg. Jusson egy jó szó, egy kis figyelmesség mindenkinek! Nem tudhatja senki azt, mit tartogat a közeli vagy távolabbi jövendő, ahogy négy fele kettő, ami egyből újra később már nem nő! …

Legyen áldott, kegyelemmel teljes ünnepe Mindenkinek!

Dömsödi Teréz

Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=41740 online lapszámunk 1. oldalán.

Ez a bejegyzés 2019 04 21 10:18-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.