Állítólag hatvanöt millió forint az ár, ennyi az egyezségi ajánlat, és nincs tovább pereskedés, huzavona, hazajöhet végre, ami így is itthon van.
A hajó azonban vesztegel a kikötőben, az ügy, hogy-hogy nem, két bíróság között nincs sehol. De vannak új perek, már vagy további három. Míg a lehetetlenség és tehetetlenség játssza gúnyos játékát, a városközpontban nem lehet közlekedni, mert a Petőfi omladozik. Vajon kinek nem ér meg hatvanöt milliót a város legértékesebb telke? Miért nem vállalja a felelősséget SENKI a kialakult helyzetért? Megvárják, amíg néven neveztetnek a felelősök?

Vagy egyszerűen megy a politikai trükközés: majd választások előtt egy hónappal bejelentjük, hogy a Petőfi szálló ügye megoldódott? Valószínű, így lesz, ha a dolog tényleg hatvanöt millió forinton múlik. Ennyit már csak megér, hogy a város ne maradjon színház nélkül, elvégre több is veszett Mohácsnál, mi ez az összeg a 9,5 milliárdos költségvetéshez képest. Mi, szentesiek, arról már ne álmodjunk, hogy egy ilyen, a világörökség szempontjából is meghatározó építészeti érték, mint a Petőfi szálló, régi fényében ragyoghat egyszer. Ha mégis megtörténne a csoda, akkor most történelmet írok. Igen, már csak a nyilvánosság ereje, s aztán talán több sikeres EU-s pályázat menthetné meg az épületet, no meg a mi, itteni lakosok, és az ide tévedtek kényelmét és biztonságos közlekedését.
Történjen bárhogy is, ennek az épületnek a példája a magyar privatizáció szégyene. Szegény Komor Marcell, ha ezt látná… Már más se hiányzik, mint a helyzetet további politikai trükközéssel tetézni!

Ez a bejegyzés 2005 03 27 22:23-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.