Méltóságteljes ünneplés – Szellemmel és szívvel…
Több százan vettek részt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 157. évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen, a Kossuth téren. Atömeg méltóságteljesen ünnepelt, amiben nagy szerepe volt az igényesen összeállított műsorszá-moknak is.
A Seress Formáció színpadi játéka és Krisztik Csaba egyetemi hallgató hazafias szavalata a hajdani történelmi napokat idézte. A Pavane Táncegyüttes (képen) pedig mind toborzó, mind történelmi táncaival ragadta magával az ünneplőket.
A megemlékezések idején városunkban tartózkodott a lengyelországi testvérváros, delegációja, de a környező településekről is több ismerős arcot lehetett látni. Szirbik Imre polgármester ünnepi beszédében a már nagyon várt tavasz erőt, lelki megújulást adó jelentőségére utalt, majd a forradalom eseményeinek nemzetközi vonatkozásait vázolta. Március tizenötödikét a magyar nemzet legjelentősebb napjának nevezte. S hogy miért? A város főterén, a két szobor, Horváth Mihály és Kossuth Lajos alakja adja meg a választ. Horváth Mihály, az író, a szellem embere, talán közvetlenül nem állt a korabeli események középpontjában, ám írásaiban vállalta a szövetséget. Kossuth Lajos pedig, – mondta a polgármester, itt toborzott a honvéd hadseregbe mintegy ötszáz szentesi fiatalt, akik közül sokan soha sem térhettek vissza.
1848. március idusa az örök fiatalság ünnepe. Azok a 20-30 éves fiatalok pillanatok alatt megforgatták a világot. Jó, hogy meg merték tenni, – fogalmazott. Ki-ki az eke szarva mellől fogott fegyvert. Példamutató helytállásuk a XIX. század végétől tette őket a nemzet példaképeivé.
Az akkori események mai aktualitását így összegezte: A világot bárhogy láthatjuk, a célunk egy lehet: szellemmel és szívvel előre vinni azt. Ezzel az összefogás igényét és szükségszerűségét fogalmazta meg a polgármester.
A megemlékezést követően az önkormányzat, a rendészeti szervek, pártok, társadalmi szervezetek a szobrok talapzatánál elhelyezték a megemlékezés virágait.