Önök büszkék lehetnek…
Rendhagyó történelemórát tartottak az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóaljnál, Szentesen a tiszthelyettes fejlesztő képzés keretében, emlékezve az 1948-49-es szabadságharcra. Az előadó igen színvonalas előadását hallgathatta meg az érdeklődő közönség.
Az események felidézését Dr. Vass László ügyvéd, az 1948-49-iki Szegedi 3. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület vezetője tartotta. Két hagyományőrző társával együtt, korhű öltözetben megjelenve, és hitelesen tükrözve az előadás témáját, melynek címe „A dicsőséges Szegedi 3. Honvédzászlóalj menetvonala és ütközetei az 1948-49-es Szabadságharcban”.
Az egyesületet 1998. március 14-én, a Szabadságharc 150. évfordulója alkalmából alapították. Jelenleg hatvan fő a létszámuk, a diákoktól kezdve az idősebbekig. Kérdésemre, hogy mi volt az ösztönzője a szervezet létrehozásának, Vass úr elmondta, hogy már gyermekkora óta ’48-nak a bűvöletében él, és ezt próbálta átadni gyerekének, barátainak, ismerőseinek, majd ahogy a kor eseményeit többször elmesélte, rájött, hogy ezeket megtehetnék az eredeti helyszíneken is. Ez volt a kiindulás.
Az előadás a hagyományos egyenruhák bemutatásával kezdődött. A művészi pontossággal készített, díszes ruhák teljes hitelességgel adják vissza a kor öltözékét. Az alezredes úr büszkén mesélte, hogy azokon a gombok, a zsinórok eredetiek, és a hozzá tartozó kard is eredeti, még 1848-ból való, és részt vett a híres ütközetekben. A fegyverzeteik között láthattunk pisztolyt, különböző puskákat, de birtokolnak több ágyút is, és ezekhez a fegyverekhez engedélyük van a fekete lőporral való használathoz. Mai szemmel, hallgatva szinte hihetetlen, hogy a puskák javadalmazásaként 16 lőszert adtak a fegyverhez, mert utána meleg vízzel át kellett mosni a csöveiket, hogy újra használhatóak legyenek. Hallhattunk a kor harcmodoráról, megismerhettük a gyalogság, lovasság, tüzérség alkalmazási lehetőségeit, fortélyait az ütközetek során. Megcsodálhattuk a 3. Honvéd Zászlóalj hadilobogójának és a díszzászlójának pontos másait. A hadilobogónak, melyre a katonák felesküdtek, nagy jelentősége volt az ütközetek során. Elbukása, elvesztése a csata vesztes végét jelentette, mely után feloszlatták az alakulatát.
Az előadás második részében Vass úr részletesen vázolta a szegedi 3. Honvéd Zászlóalj menetvonalát és ütközeteit. A hosszú menetelés 1848. június 6-án Szegedről indult. A Perlaki hídfő bevételével a zászlóalj átesik a tűzkeresztségen, és megvívja első ütközetét. A jarkovaci hadműveletek során kerül föl a fehér kakastoll a katonák sipkájára, és innentől kezdve „fehér kakastollas zászlóalj”-ként emlegetik őket. Budapest, Vác, Komárom komoly és sikeres hadműveletek voltak. Majd visszavonulás, Miskolc, Debrecen, Nagyvárad. Végezetül Világos, ahol a sok, sikeres ütközet után, a szabadságharc hős katonái letették a fegyvert. A zászlóalj 1280 fővel indult, és bő egy éves menetelés után, az indulók közül 197 fővel fejezték be a csatározást. Az út hosszú és rögös volt. Az előadó számvetése alapján, megközelítőleg 4700 kilométert tettek meg a katonák gyalogszerrel, esőben, sárban, hóban, kánikulában.
Az alakulat tiszthelyettesei nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták a színvonalas, és értékes kiegészítésekkel fűszerezett előadást. Befejezésül a Hagyományőrző Egyesület vezetője így köszönt el a katonáktól – Önök büszkék lehetnek, hogy ilyen katonák nyomdokaiba léptek.
Kép és szöveg: Juhász László szds.
