Terézke-blog 14: Havasi Balázs – Ecset és zongora, avagy tudásban tudás
Modern, ám mégis klasszikus. Az egész világon emberek milliói lehettek részesei az élménynek, amint Munkácsy Mihály, a sajnos rövid életet élt, nehéz sorsú festő géniusz mintegy száz alkotása vált Havasi szerzemények illusztrációjává. Különleges találkozás, sajátos tárlatvezetés, emlékezés, tisztelgés. Alkotássorozatával Havasi Balázs missziót is teljesít, hiszen a festményeken keresztül hiteles képet mutat meg a magyar társadalom 1800-as évek végi helyzetéről. A szerzemények és képek tökéletes összhangban vannak, nézzünk erre példát:
A “Piktor születik” Munkácsy, a fiatal asztalos segéd kezdő, grafikus alkotásait mutatja meg és dolgozza fel zenében. Ebben az időszakban a festő kortársak nem hittek Munkácsy tehetségében, későbbi sikerében. Az elárvult művész rendkívüli nélkülözésben él.
“Az alkotás közben”, amelynek linkjét csatoltam, már a kiforrott festő társadalomábrázolásának tükörképe. A festmények az egyszerű emberek mindennapjairól, szokásairól, korabeli érzéseiről adnak hiteles történelmi képet:
Azután keressék és nézzék meg az “Ébredés” c. alkotást. Munkácsy anyai ágú rokonai kerültek vászonra, elképesztő tökéletességgel, és Havasi Balázs ezen képek hatására szerezte a zeneművet. Nem feledkezem meg a “Poros út” (Legelésző csorda, Téli út) hármasról sem, amelyek újabb zenemű alapjai Munkácsy természetábrázolásáról. S nem utolsó sorban a csodálatos “A Krisztus trilógia” drámai zenei kitörései, a téma történeti golgotáit figyelemfelhívóan teszi a ma embere számára érthetővé.
Keressék a neten, nézzék meg vagy nézzék újra, ahogy a képek, úgy a zene is tökéletesen kiforrott. Tudásban a tudás.