Boglári Nagy Laci bácsit sokan ismerték és szerették Szentesen. A Gondozási Központ állandó nyugdíjas vendége volt, sokak kedves barátja. Verseit mindig tapsviharral fogadták hallgatói.

1955 óta élt a városban, s amikor bemutatkozott, nem felejtette el hozzátenni: költő vagyok. Néha komoly máskor tréfás hangulatban írt, kötött és szabad stílusban, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Publikált a Városi Visszhang című helyi lapban, a kardoskúti és a pápai antológiában, valamint a Hangok és harangok című pécsi kiadású antológiában, melyet a Litera-Túra Művészeti Kiadó jelentetett meg 2017 augusztusában. Ugyanebben az évben Hess te bánat, hess te bú címmel 33 verset tartalmazó önálló kötetét vehették kézbe a versszerető olvasók. Versei közül több a szerző előadásában is meghallgatható. A közel húsz perces hanganyag Boglári Nagy László címen a Szentes Városi Könyvtár e-könyvtárából tölthető le. Emlékül álljanak itt a Szeretem e várost című versének utolsó sorai: „Mit hoz a holnap, / azt nem tudhatom, / derűs szívvel számlálgatom éveimet / szeretném még számlálgatni százig, / nem tudok elszakadni, / nem tudom itt hagyni e földet / mert szeretem e várost, / mindhalálig.”

A teljes vers itt olvasható: http://www.varosivisszhang.hu/?p=4604

Vágvölgyi Zoltán, könyvtáros

Ez a bejegyzés 2018 10 07 20:34-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Verssarok. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.