Az életet senki sem kapta örökbe, csak használatra.Őze Lajos (Szentes, 1935. április 27. – Budapest, 1984. október 21. ) színész, Jászai-díjas (1970), érdemes művész (1975), kiváló művész (1984), Kossuth-díjas (posztumusz 1990).
A Színművészeti Főiskolát 1956-ban végezte el, utána két évadot a miskolci Nemzeti Színháznál töltött. Ezután a budapesti Nemzeti Színház szerződtette, amelynek haláláig tagja volt.
Kezdetben mély átélési készséggel jellemszerepeket, majd főszerepeket játszott. Különösen emlékezetesek a Shakespeare-művekben nyújtott alakításai. Munkásságával hozzájárult a kortárs magyar írók műveinek színpadi sikeréhez. A Nemzeti Színházban utoljára A fizikusok című darabban Möbius profeszszor szerepében lépett fel.

Filmművészi munkásságát számos karakterfigura életre keltése tette felejthetetlenné. Már súlyos betegen vállalta Bacsó Péter Hány az óra vekker úr? című filmjének főszerepét. A filmet már nem tudta befejezni.
Én színész sose voltam, színjátékos vagyok… Nekem egy dologgal van dolgom, ez a színpad… az elérhetetlen tökéletesség felé törekszem a közönség miatt.
Csak egyet akartam a legkisebbektől a legöregebbekig, minden korosztálynak azt nyújtani, amiért születtem, és amiért vagyok: maximálisan jót. – mondotta Őze Lajos.
A művészre 70. születésnapja alkalmából emlékező kiállítás a ladánybenei Művelődési Házban május 16-ig látogatható. A kiállítást április 23-án 15 órakor Cserhalmi György színművész ajánlja az emlékezők figyelmébe.

Ez a bejegyzés 2005 04 13 21:31-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.