Terézke-blog 9: Az Operaház Fantomja
Régi vágyam teljesült vasárnap, amikor megnézhettem a Madách Színház bemutatóját. Andrew Lloyd Webber zenéje azonnal magával ragadott, amikor először meghallottam, ám a történet mindez idáig hézagos volt számomra.
Az igazság az, ha választhattam, hogy egy romantikus, vagy más klasszikus regényt olvassak-e el, inkább az előbbit választottam. Az Operaház Fantomja valójában egy regény, Gaston Leroux tollából. A történet 1905-ből való, amikor a párizsi Operaház berendezéseit árverezik, a mű is ezzel indul. A színházat ábrázoló kis zenélő doboz pl. a Fantom rejtekhelyén is újra és újra feltűnik, vagy ott a rejtélyes baleset a csillárral.
Ám ki is a Fantom? A születésétől fogva torz arcú, ám kiváló szellemi képességekkel rendelkező ember élete számkivetettsége hasítja végig a történetet, amelynek feszült lüktetését rendkívüli látványelemekkel követi Kentaur díszlet munkája, ami egyenesen lenyűgöző. A színpad ugyan szinte mindig sötétben áll, ám a nézőt mégsem húzza magával a mélység. A történet szerinti torzszülött zseni, aki tudós, építész, sőt még zeneszerző is, a szeretett, imádott hölgy, a kóristalányból primadonnává érő Christine szerelméért valójában bármire képes. Christine igazi szerelme azonban a fess fiatal gróf, Raoul. Duettjük: Csak ennyit kérek én… a legcsodálatosabb vallomás egy férfi és nő összetartozásáról. (https://www.youtube.com/watch?v=bE12Ekaq0Do)
Webber az eredeti regény alapján dolgozott, hosszú és kalandos történet, mire megtalálta a szerzőtársakat és elkészülhetett ez a remekmű az 1980-as évek közepén. A végeredmény önmagáért beszél, immár 15 éve töretlen siker nálunk is telt házas előadásokkal. Olyan fontos és örök érvényű kérdéseket boncolgat, mint a másság elfogadása, vagy a meggyötört lélek bűnözővé válásának folyamata, annak megítélése, avagy a szerelem hatalma, ereje, ami oly sok klasszikus opera történetét beszélteti el számunkra.
S végül egy kis jubileumi Madách bejátszás: https://www.youtube.com/watch?v=Ax11MJW1Plc