A testi-lelki egyensúlyról
A pszichoszomatikus gondolkodás azt jelenti: soha sem vagyunk tehetetlenek. Mindig van lehetõség arra, hogy belsõ munkával enyhítsünk a szenvedésünkön.
(Szekeres Adrienn – Hétköznapi reggel részlet)
Katalin szülei elváltak. Saját válása is nagyon megviselte. Sötét gondolatai elõl a munkába menekült. Nem akarta, hogy gyermekeinek szomorúságot és fájdalmat okozzon az életével (mint elõzõleg neki volt). Akkoriban kezdett el hízni. Évek óta érzi úgy, hogy tele van az élete lemondással, csalódásokkal. Errõl nem beszél senkinek, mert fél, hogy végképp elveszíti a lába alól a talajt.
Meg lehet tanulni, hogyan segítsünk testünk egyensúlyának megtalálásában, szenvedéseink csökkentésében. Több szint létezik: relaxációs lehetõségek, keressük meg a mélyen elrejtett, kielégítetlen vágyakat, elnyomott félelmeket, “elfelejtett” élményeket. A testi bajok már attól is elviselhetõbbé válnak, ha megértjük, milyen folyamatok játszódnak le bennünk. A jövõben milyen következmények várhatóak, hogyan tudjuk befolyásolni azokat.
Katalin rájött, tele van feldolgozatlan fájdalommal. Energiája jó része rámegy arra, hogy kifelé ne mutassa problémáit. Akkor érzi jól magát, ha eszik valami finomat. Ha felidézi élményeit, megismeri önmagát, felszabadul a belsõ feszültség alól, érezhetõen jobb állapotba kerül. Ilyenkor, ha segítõre talál, el kell fogadnia a karját, mielõtt a szakadék szélére érne.
Katalin számára két lehetõség kínálkozik: vagy változtat az evési szokásain, amit nem akar, tehát megadja magát a betegségeinek. Keveset mozog, orvostól orvoshoz jár, egyre több gyógyszert szed, majd leszázalékolják. Avagy úgy dönt, hogy meg van az esélye a gyógyulásra. Keresni kezdi az új megoldásokat, egyénre szabottan. Pl. terápia, kiscsoportos foglalkozás. Legeredményesebb a családterápia lenne a számára, a szakemberrel együtt, bevonva a gyermekeit is.
Napjainkban sok emberi életre igaz a példája. Merjünk változtatni az egészségesebb és jobb jövõ érdekében.
Csordás Istvánné
természetgyógyász
eü. szaktanácsadó