Verssarok – Fülep Lajos: Az írás
Adott már oly szókat a század a számba,
nyelvem ízetlennek, sótlannak találta.
Fényes szelek fújtak, szállt velük a lelkem,
s jött egy újabb szellõ, mi földre tett engem.
Szerettem és hittem mindenben õszintén,
de biz’ a naivság nem mindkor erény.
Keserû poharát kínálta az élet,
kiittam, vessen meg, ki sohasem téved!
Kényszerét éreztem oly sokszor a szónak,
de lám, vége szakad egyszer minden jónak.
Szárnyaszegett madár hogyan is repülne?
Bezárt könyv lapjába hogy olvasol bele?
Bezártam, hallgattam, lepje por, feledés
próbálkozásaim belepte a penész.
Ám ma mégis, mégis írni vágyom,
tollamat felkapják, röpítik az álmok…
Köszönjük mindazoknak, akik eddig elküldték felhívásunkra a verseiket, nagyon sokan vannak. A válogatást folytatjuk, ezért minden kedves versírónk türelmét kérjük a megjelenést illetõen. Ezért az újabb jelentkezések fogadását egy kis idõre felfüggesztjük. Kérjük, kísérjék továbbra is figyelemmel rovatunkat, hiszen az idén még lesz lehetõségük újabb versíróknak is a bemutatkozásra. Köszönjük, hogy ennyien szeretik a verseket, s jó szokásukkal a jövõben se hagyjanak fel.