Májusi árnyak
Májusban ünnepelik hazánkban az Anyák napját, az első vasárnapon. Óvodákban, iskolákban rendezett műsorokkal általában sikerül megkönnyeztetni az édesanyákat, nagymamákat.
A Facebook is ettől volt hangos, ha valaki elfelejtette volna. Rendjén is van ez, hiszen megérdemlik az anyák és nagymamák önfeláldozó munkájukért.
De… Gondolt valaki azokra a nőkre, akik szerettek volna, de mégsem lehettek anyukák? Az örökbe fogadást nem merték bevállalni. a beavatkozás pedig nem volt eredményes? Nem beszélve azoknak az édesanyáknak a dupla fájdalmáról, akiknek gyermeke egy más világba költözött, s most nem tudja megköszönteni édesanyját. Nekik még egy szomorú nap lesz a hónapban, a gyermeknap. Vajon mit érezhettek ők, akik nem kapták meg a sorstól ezt a szép szerepet, ezt a felelősség teljes feladatot, vagy csak egy rövid kis időre. Gondolt rájuk valaki, milyen lehet nekik ez a nap? Mennyire fájdalmas?
Egy pár vigasztaló szót megérdemelnének ők is, a nap szépségének csorbítása nélkül. Őket szeretném vigasztalni, hogy ettől még teljes értékű emberek, sőt véleményem szerint értékesebbek azoknál, akik „anyák”, de eldobják gyereküket, bántalmazzák, egyszerűen a szeretés leple alatt elkényeztetik drága kincsüket, s ezzel nem életre nevelik, megnehezítik az életüket.
Egyetértek az Anyák napja ünneplésével, de ne essünk túlzásokba! Rádió, televízió, internet, stb… Gondoljunk azokra is, akiknek talán a legszomorúbb napok közé tartoznak ezek a napok. Természetesen minden anya, aki őszintén szereti gyerekét, megérdemli az ünneplést, a köszönetet, s minden gyerek a különleges vasárnapot a Gyermeknapon.
füredi zsuzsa