„Nem meggyõzõdés, hogy valami jól fog végzõdni, hanem bizonyosság, hogy valaminek értelme van, függetlenül attól, hogy hogyan végzõdik.” (Václav Havel)
(Leona Lewis – Footprints su The Sand részlet)

Elmúlt a szilveszter, a fogadkozások idõszaka és mindnyájan tudjuk, hogy nehéz év elé nézünk. Ha bekapcsoljuk a tv-t, kinyitjuk az újságot, mást sem látunk csak tragédiákat, árvizet, gyilkosságokat.
Mi várható 2009-ben?
Folyamatosan fogy a magyar, hisz  2001-ben még 10 millió 200 ezren voltunk, 2008-ban már 10 millió 40 ezren. Évente a statisztikusok szerint mintegy 40 ezerrel, egy városnyi lakossággal fogy a magyar. A házasságkötések száma is csökken, 2001-ben 44 ezren kötöttek házasságot, 2007-ben már csak 29 ezren. Olyan korban élünk, olyan országban, ahol a nõk egyharmada nem szül gyermeket, a 18 éven aluliak száma pedig 2 millió 150 ezer. Oly korban kell élnünk, ahol 100 megszületett gyermekre 70 terhesség megszakítás jut, s oly korban kell élnünk, ahol 5 gyermek közül 2 mély szegénységben él. Ez azt jelenti, hogy nem jutnak hozzá a megfelelõ menynyiségû és minõségû mindennapi táplálékhoz, a-mely elengedhetetlen feltétele, hogy felnõtt korukban erõsek és egészségesek legyenek.
Olyan Magyarországon kell élnünk, ahol 2001-ben 1,7 millió ember él a létminimum alatt, jelenleg 3,1 millió, a lakosság 30%-a. Ma Magyarországon a nettó minimál bér 69 ezer forint. Ma Magyarországon közel 700 ezer ember – óriási szám – csak kizárólag segélybõl él. A segélybõl élõk 40%-a 30 évesnél fiatalabb. A folyamatos elszegényedés miatt drámai módon romlik a lakosság élelmiszer fogyasztása. Míg 2001-ben 67 l tej jutott egy emberre, jelenleg már csak fejenként 58 l tejet iszunk. 2001-ben fejenként 5 kg. halat ettünk, ma már csak 1,8 kg-ot. Zöldségbõl 2001-ben 67 kg, jelenleg már csak 54 kg. jut egy fõre. A mai Magyarországon 100 munkaképes korú ember közül csak 57 dolgozik – ez az Európai Unióban általában 65 és 70 között mozog.
Olyan országban kell élnünk, ahol az orvosok száma folyamatosan csökken. 2001-ben még 38 ezer orvos dolgozott országunkban, a tavalyi évben már csak 32 ezer. Az orvosok, az egészségügyi dolgozók elvándorlása folyamatos. Az uniós csatlakozás óta mintegy 4 ezren mentek külföldre dolgozni.
Míg 1990-ben a rendszerváltás hajnalán 540 ezer rokkant nyugdíjas élt Magyarországon, 2007-ben már 810 ezer a rokkant nyugdíjasok száma. Annak ellenére, hogy a minimális nyugdíj összege csak 29 ezer forint (hogy lehet ebbõl megélni?) a gyógyszer árak folyamatosan emelkednek hazánkban. Néhány éve 1400 forintot kellett átlag fizetnünk egy doboz gyógyszerért, jelenleg ez az ár már 2000 forintot tesz ki.
Olyan országban kell élnünk, túl a XX. századon, ahol az elmúlt évben 100 ezer analfabéta élt, kutatások szerint 2008-ban Magyarországon mintegy 1 millió a funkcionális analfabéták száma (õk azok, akik iskolai bizonyítványuk szerint tudnak írni, olvasni, számolni, ám ezek a készségeik, ismereteik megújítására, bõvítésére nem elegendõk).
Az állam folyamatosan eladósodik – ezt tudjuk. Évente átlagosan 1200 milliárd forintot költünk Magyarországon olyan kölcsönök törlesztésére, a-mely kölcsönök felvételérõl soha senkit nem kérdeztek meg a magyar emberek közül. Mennyi pénz ez? Jelenleg minden adófizetõ havonta 25 ezer forintot fizet a soha el nem fogyó adósságra. A Világ Bank tanulmánya szerint a magyar gazdaság növekedési lehetõsége 2001-ben 4-5% volt, helyette 4% valósult meg, 2007-ben 3,5 és 4,5% volt az esetleges lehetséges emelkedés, ebbõl azonban csak 0,8% valósult meg.
Míg a rendszerváltáskor több mint 36 ezer kutató foglalkozott kutatással, kutatás fejlesztéssel hazánkban, addig néhány éve ez a szám csupán 21 ezer volt.
Néhány szót a hazánkban meglévõ közbiztonságról, amelyet nem is lehet közbiztonságnak, hanem közbizonytalanságnak kell mondani. Szégyenszemre olyan országokkal kerültünk egy társaságba, mint a polgárháború szélén táncoló Pakisztán, vagy a kommunizmusból éledezõ fejletlen Vietnám. Vannak olyan arab államok, amelyekrõl rossz véleménnyel vannak, de ezekben bent hagyják a slusszkulcsot, a nõi táskákat és a férfi bõröndjét, mert egyrészt erkölcsi alapon tilos a lopás, de tudják, ha mégis lopnak (ott nem ismert a megélhetési bûnözés, csak egy ismert, a bûn – a lopás is ennek számít)  az iszlám bíróság minimum 5-10 évre ítéli jogerõsen a tolvajt. Ezt követõen a tolvajokat a társadalom kiközösíti, nem állnak velük szóba, és nem tekintik jópofa dolognak a lopást.
Vannak persze kincseink is, illetve lennének kincseink, ha nem herdálnánk el azokat.
Beszéljünk a földgázról. A várakozások szerint 1500 milliárd köbméter gáz található, amely hazánk gáz igényét kb. 100 évre (még egyszer írom 100 évre) fedezné. Azonban a feltárást nem magyar, hanem kanadai cég fogja végezni, de ez a kanadai cég is most már partnert keres a vállalkozásához. Kétségtelen a-zonban, hogy a földgáz kincs elhelyezkedése jelentõsen különbözik a korábbi, illetve a jelenlegi kitermelési helyektõl. Eddig általában 2000 m. mélyrõl hozzák fel a földgázt, Makó térségében azonban ez a kincs 6000 m. mélyen van. Azon múlik az iparszerû kitermelés beindítása, hogy mikor lesz sikeres a rétegserkentés, azaz a gázt rejtõ réteg hidraulikus repesztése, kitámasztása. Ennek idõpontja várhatóan 2010, de sajnos nem mi, magyarok fogjuk kitermelni ezt a kincset, hanem egy kanadai cég.

Számtalan írás, közlemény jelent már meg Magyarország másik nagy kincsérõl, a termálvíz készletrõl. Hiszen már 500 m. mélységben is 35 C fok feletti  termálvízre bukkantak, azonban ha arra gondolunk, hogy Szentes és  térségében a 34 kútból hányat hasznosítunk, azt gondolom,  megint csak szomorúnak kell lennünk.
Olyan országban kell hogy éljünk, amely országban egyes gazdaság kutatók azt firtatják, hogy a két nagy kincs – a Makó térségében feltárt földgáz, és az évtizedek óta kihasználatlan termálvíz – soha nem látott gazdagságot idézhetne elõ az országban. E kettõ bevétel a magyar államkasszát o-lyan extra profithoz juttatná, amelynek köszönhetõen 5-10 év alatt a magyar életszínvonal kb. az osztrákokéhoz emelkedhetne, 20 év múlva pedig a magyar gazdaság e gázkincsek és a termálvíz révén felzárkózhatna az Európai Unió gazdag részéhez. Ez azonban csak álom. Ebbõl a gázkincsbõl az utolsó fillérig ki lehetne fizetni a teljes magyar államadósságot, amely egyúttal a magyar gazdaság elképesztõ felerõsödését eredményezné. Fel lehetne függeszteni a megszorításokat, emelni lehetne a nyugdíjakat, a béreket, be lehetne indítani a gazdaságot serkentõ intézkedéseket.
Széchenyi tervet kellene tehát szõnünk, amelynek következtében rövid idõn belül be lehetne vezetni a Eurót, és évente négy Széchenyi tervnek megfelelõ támogatást lehetne szétosztani a vállalkozások között.
„Senki sincs egyedül a szenvedéseiben – mindig akad valaki, aki ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy örül és ugyanúgy szenved, mint mi – és ez erõt ad, hogy bátrabban szembe nézzünk az elõttünk álló kihívásokkal.” (Paulo Coelho)
Dr. Papp Zoltán
PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE (X)

Ez a bejegyzés 2009 03 01 12:31-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.