Terézke-blog 7: Sörcsapda?
Emlékszem, tavaly hányszor panaszkodtam anyukámnak, hogy a kettes kert mennyire népszerű a spanyol csigák körében. A kártételük is drámai volt sokszor. Anyukám teljes nyugalommal, s főleg örömmel állapította meg, hogy az ő kertjében elvétve talál egyet-egyet. Bezzeg az idén…
A múltkori nagy eső után lementem szétnézni, s hogy ott ragadok, no nem a sár miatt, azt nem gondoltam. A kisebb-nagyobb csigapéldányok láthatóan nagyon jól érezték magukat. Jó néhány “házas” is keveredett közéjük, éppen a sárgarépa közepében próbálták eldönteni, kinek van elsőbbsége. Ám valahogy nem haladtak, így segítettem nekik kijutni az ágyásból…
Egyik kedves ismerősöm mondta, dobjam be őket a tyúkoknak, majd azok rendezik a sorsukat. Másik ismerősöm javasolta, hogy ássak le edényt a kert több pontján, öntsek bele sört. A sör illata odavonzza a csigákat, és bele is csúsznak rendesen. A néhány tyúkomnak tényleg csak pár példányt mertem odaadni, valóban fel is falták őket gyorsan. Hihetetlen, ezek mindent megesznek! Viszont én is megeszem a tojásukat…
Amennyiben kipróbálnám a sörcsapdát, vennem kellene legalább 1-1 liter sört a két kertbe. Néznének is nagyot a boltban, hogy mi történt? Én, aki alkoholt sosem veszek, most mindjárt két liter sörrel távozom… Ha véletlen valaki rákérdez, mondjam az igazat, hogy a csigáknak lesz? Nem beszélve arról, hogy a sör nem olcsó mulatság, megérné ez nekem? Pillanatokon belül elém tárul a rémkép, amint a csigák boldogan lakmároznak, miközben a cicáim össze-összeakadó lábakkal esnek, kelnek, merthogy beleittak a sörbe, vagy éppen kiitták a csapda tartalmát… No, ne! Egyelőre maradok a fizikai ártalmatlanítás stratégiájánál, hátha ez is beválik. A helyzet úgyis csak eső után válik tragikussá. Ám akkor nagyon!