Sajnos már nem adhatom át szeretetvirágaimat úgy, mint eddig minden évben, ám pontosan emlékszem, hogyan történtek az első felköszöntések, egészen onnantól kezdte, ahogy tudatosodott bennem ez a nap, Anyák napja. Elsős, másodikos koromban a “kreativitásomra” kellett hagyatkoznom, később azonban már tudatosan készültem erre a napra ugyanúgy, mint a család más jeles napjára.

Amikor hatéves voltam, ugyanilyen napsütéses nap volt, mint most, csak a szél nem fújt. Hosszas gondolkodás után nekiláttam a tanyánkhoz tartozó mezőn összegyűjteni az anyák napi csokor virágait. Volt közte kikerics, vadhere, mezei mogyoró, boglárka, pénzecske… Fejemben volt a tanult vers is, közben mondogattam magamban, hogy el ne felejtsem a sorokat: “Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, / hömpölygő sugárban énekelnék – / Minden este morzsára, búzára /  visszaszállnék anyám ablakára.” (Részlet: Weöres Sándor: Buba éneke c. verséből.)

A szép kis kerek csokorral elindultam befelé. Anya a konyhában főzte az aznapi ebédet. Ahogy a legtöbb vasárnapon, valamilyen húsleves és pörkölt pezsgett csendesen a sparhelt főzőlapján. A kellemes illatok meghatottságában szólítottam meg őt, az ünnepeltet, aki láthatóan meglepődött. “Szeretettel fogadd tőlem Anyák napjára” – adtam a kezébe a virágot, majd a vers első versszakáig jutottam, amikor elsírtam magam. Anya még jobban megilletődött. Nem igazán értette ő ezt az ünnepet, s még sok másikat, hiszen tette a dolgát minden nap, s mondta is sokszor: “Egyik nap olyan, mint a másik…”
Magához szorított és megkérdezte: “Most miért sírsz?”
– Nem tudom, örülsz-e neki? – szipogtam.
– Persze, hogy örülök, te kis buta. Majd gondosan vízbe tette a csokrot,  és a folyosói asztal közepére helyezte. Mosolyogva végig simította az arcomat, erre megnyugodtam.
A következő évben már gyakorlottabban készültem fel erre a napra. A közelben volt egy tanyahely, köröskörül csodaszép orgonabokrokkal. Elmentem oda orgonáért, akkora csokrot szedtem, amekkorát csak elbírtam, és nagy boldogan hoztam haza. Átadtam, ám a vers elmaradt. S már ezután egyetlen évben sem sírtam el magam, amikor anyukámat Anyák napja alkalmából felköszöntöttem.

Ez a bejegyzés 2018 05 06 12:05-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.