Ma reggel volt egy apró elintéznivalóm az orvosi rendelőben. Amint a váróban várakoztam, egy idős úr szólított meg: “Nagyon izgulok, 85 éves leszek, s remélem, megkapom még a jogosítványt!” Majd említést tett arról, hogy a testvére, aki pár évvel idősebb nála, a közelmúltban hunyt el, életében orvos nem sokat látta. Majd mondott még pár dolgot, s végül büszkén közölte: a fia még nincs 20 éves… Persze, ő pontosan mondta, hogy mennyi, de ez most nem is lényeges.

Azután az én dolgom rendeződött, mindenkitől elköszönve távoztam, s egyből az jutott az eszembe, hol leszek én már 85 éves koromban… Ám azt már tudtam, hogy ez a téma lesz a mai blogom szövegfonala, mert persze, minden fejben dől el, s ilyenkor jönnek a hasonló divatos mondókák…

Az idős úr, akár könnyen fogta fel az életét, akár boldogan, lényeg az, 75-nél nem látszott többnek a kora. Nyilván a genetika és a szerencse is sokat segíthet a hosszú, boldog évek megélésében, s most jön a kérdés: mit tehetnék például én, hogy eljussak e szép életkorig? Ami már mögöttem van, az nem sokat támogat ebben a kérdésben, ám hátha nincs még minden veszve. Genetika? Mondjuk, úgy, ahogy van, nem rossz. Életvitel? Van rajta mit javítani! Itt van mindjárt a boldogság fogalma, mert boldogság vagy van, vagy nincs. Inkább legtöbbször olyan, mint a késésben lévő vonat, mire felülök rá, észre sem veszem, hogy elindult. Azaz később jövök rá, hogy nemrég éppen, nyilván boldog voltam valami miatt, egy kicsit. Most éppen nagyon boldog lennék, ha szép csendes eső itatná meg a veteményeket. Olykor olyan hosszú a jó Istenhez címzett lista az esti imámban, hogy előfordul, belealszom a felsorolásba. (Már megérte ez a blogosdi, mert végre elnevettem magam.) Nevetni minél gyakrabban, szintén nagyon-nagyon fontos. Keressünk rá alkalmat!

Szóval, mit tagadjam, megnyugtat az ilyenfajta elmélkedés. Talán még sem reménytelen vállalkozás, ha megcélzom a 85 esztendőt, teli élettel! Majd számolok, te jó ég, alig három évtized, és itt is van! Akkor gyorsan bele kell húzni, ha meg szeretném élni minden percét, és belepasszírozni az összes boldogságot, amit csak lehet!

A veteményes simogató locsolással belocsolva, állatvilág lefektetve, a gondolataim elfogyva: boldog szép álmokat, kedves Olvasóm!

Ez a bejegyzés 2018 05 02 22:00-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.