Rájöttem, hogy annyi érdekesség történik velem nap mint nap, hogy érdemes e tanulságos kis történeteket megosztanom másokkal. Nem ígérem, hogy minden nap lesz erőm és időm jelentkezni, de amikor érdemes, akkor biztosan itt leszek.

Napjaim aktuális története a kertjeimhez is kötődik. Tyúkhúr-land I. és tyúkhúr-land II. egy héttel ezelőtt még Fradi-színekben pompázott. Az igénytelen, rém egészséges növény, némi galajjal társulva, ahogy széltében átszőtte a területet, úgy hosszában is. Jelentem, megküzdőben vagyok a problémával, mára a teljes veteményezés megtörtént. Tegnap Gugos Juliska, azaz a bokorbab is földbe került a II-ben, megparancsoltam a fehér Sári és az egérszürke Ici cicámnak, hogy újabb ágyásra vonatkozik a kapirgálni tilos kitétel. Mindezt az egykorvolt kandúrnak, Gyuszinak nem kell magyaráznom. ő már koránál fogva tudja.

Tyúkhúr-land végnapjai. Minden nappal összébb esik a kazal.

Ma a kék a kökény, azaz a II-es utcafront rendezését kezdtem el. A talaj kapálhatatlan, ha mégis tövestől kijön a gyom, győztem. Amint hajlongok, legalább én öntözöm a területet a verejtékemmel. A teremtő, úgy látszik, elkezdett megszorításokat alkalmazni az esőküldés terén. Remélem, gyorsan meggondolja magát, mert már gondolkodom az óvatos öntözésen, persze ez is idő és hol ér annyit, mint az igazi? Miközben igyekszem haladni a gyomkiszedéssel, a kupac is egyre méretesebb. Sári a dobogó szélén, méltóságteljesen üldögélve nézelődik, mint ha azt mondaná: “Nem tudom, hogy ez most megint mit csinál, de legalább itt van!”

Ez a bejegyzés 2018 04 30 21:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.