Most is három táska van nálam. Ma egész kevés. Egy a laptopnak, egy az iskolai dolgoknak, egy pedig az edzőruháknak. A többi, telefon, könyv, két szem csoki, ha szomorú gyermekekkel találkozom, pedig ezek között elosztva, ahogy éppen jólesik.

Nem nehéz kérdés, hogy milyen táskákat preferálok. A válaszom talán annál érthetetlenebb: amilyeneket szeretek. Már a boltban meg kell, hogy szeressem. Nagyon ritkán vásárolok táskát. Főleg nagyon ritkán tervezetten. Néhány évente megesik velem, hogy meglátok valamilyen kialakításút, stílusút valahol, ami megigéz, behelyezem az álmaim közé, és ha még később, az idő múlásával sem felejtem, akkor már bizonyossá válik, hogy szükségem van rá, úgyhogy valóra váltom, hogy az enyém lehessen. Mindig érzésre választok. Nem törődöm vele, mi idén a divat, vagy mi volt tavaly, vagy épp mi lesz jövőre. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakulnak a trendek, érdeklődöm utána, figyelemmel járok, kelek, de azonosulni nem tudok vele.

Amikor megyek be az osztályba, minden hölgynél láthatóan hasonló stílusú táska van. Szép, nőies, fekete, és számomra tényleg felettébb hasonló. Én meg épp a hátamon cipelem a kedvencemet, vagy a másikat, amit csak keresztbe dobtam magamon gyorsan. A háti – azt hordom, amikor csak tudom. Mindenhez, mindig, télen és nyáron is. Ha egy kicsivel elegánsabb ruhát veszek fel, akkor a kezemben fogom legfeljebb. Nem javít a helyzetemen, de én legalább úgy érzem. Kicsit már kopott, de szuper, hogy csak fogom és rácsomózom a pulcsimat, ha meleg van. Ha hihető, ha nem, még ilyen állapotában is meg szokták dicsérni. Vagy furcsán néznek. Az meg engem ugyan nem zavar. A fő, hogy praktikus, teherbíró, kényelmes és még “pofára” is nagyon kedves nekem. Ha kamionozni megyek vagy motorozni, csak beleteszek egy váltás ruhát, némi csemegét, és irány. Emlékszem, egy régi-régi szerelmemtől kaptam.

A Heureka ajánlata Friderika számára.

Egy másikat pedig a három királyoktól Spanyolországban, amikor ott éltem. Egy igazán délies stílusú, bőrből készült táska. Varázslatos. Karácsonykor oda nem a Jézuska viszi az ajándékot, hanem a három királyok, akiket mi is ismerünk: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Két kisgyermekkel foglalkoztam ott, akiknek a családja segített a három királyoknak, hogy eljuthasson hozzám az ajándék. Milyen jól jött, hogy fért bele sok víz, hogy biztosan legyen nálunk a játszótér világának felfedezése közben! Vagy amikor időtlen időkön keresztül néztük a városban az úton elhaladó kamionokat. Mert igen, sem a gyermekek, sem a kamionok nem maradhatnak ki az életemből máig sem. Igaz, jelenleg szállítmányozást tanulok, mert ahhoz nem kell tudni énekelni, nem úgy, mint a pedagógiához. De cipelem a sorsommal a gyermekeket és a kamionokat, amíg bírom, ahogy táskáimat is.

Négyen állunk a kis buszmegállóban, amikor írok. Mit hallok? “Ez is nyolcezer volt, és nem jó a cipzárja.” – mutatja az illető a táskáját a barátjának. Azt hiszem, ezt hívják életnek.

Vida Friderika (22)

Ez az új rovat a Heureka Bőrdíszmű Játék és Ajándék Üzlet támogatásával készül. (Szentes, Kossuth utca 15/A. Kereskedőház emelete.)

Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=41437 online lapszámunk 3. oldalán.

Ez a bejegyzés 2018 04 19 22:40-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Keres-kínál, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.