Katasztrófavédelmi hallgatók Szentesen
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Katasztrófavédelmi Tanszék hallgatói csoportja szakmai látogatáson vettek részt Szentesen, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóaljnál február 23-án. A katasztrófavédelmi mérnök mesterképzés, nappali és levelező oktatásban végzős hallgatói, a szükséges ismereteiket bővítették a zászlóaljnál rendszeresített, és használatban lévő világszínvonalú víztisztító berendezések megismerésével.
A látogatóknak Kállai Ernő százados, a Víztisztító század parancsnoka mutatta be az alegység technikáit. A jó minőségű, tiszta ivóvíz nélkülözhetetlen az emberek számára. Egy katasztrófa sújtotta helyzetben, még jobban felértékelődik ennek az elemnek a fontossága. A berendezések konténerben, mobil kivitelben, a mai kor legmodernebb víztisztító technológiáját alkalmazzák. Képesek bármilyen felületi vízből, szennyezett körülmények között iható, tiszta ivóvíz előállítására. Kállai százados vázolta a víztisztítás folyamatát a vízkivételtől, a tisztított ivóvíz zacskózásáig. A szakkifejezések egy laikus számára érthetetlen szóáradatot takartnak. Brakk víz, fordított ozmózis, permeátum – a hallgatók azonban nagy figyelemmel kísérték ezek jelentését, jegyzeteltek, és sokan tartalmas szakmai kérdéseket tettek fel.
Meglepő volt sok embernél a jártasság e témában. Kérdésemre, hogy honnan vannak az ismereteik, megtudtam, a főleg levelezős tagozatú csoport tagjainak szakmája, végzettsége kötődik a témához. A katonákon kívül voltak közöttük a civil szférából, katasztrófavédelemmel foglalkozó cégektől, de a legjelentősebb számban különböző tűzoltóságok szakemberei. A mesterjelöltek kifejezték köszönetüket is az új ismeretekért, hiszen mint elmondták, a diploma megszerzéséhez sok újat tanultak, amire szükségük lehet.
A telephelyről kifelé sétálva a kalandozó tekintetek felfedezték a lánctalpas úszógépkocsikat, a PTSZ-eket. Megszólalt belőlük a munkájuk során megszerzett szakmai tapasztalat – ezek a jó, öreg technikák katasztrófahelyzetben, nélkülözhetetlenek.
Kép és szöveg: Juhász László szds.