Egy kis néprajzi utazás…
A Zöldág Hagyományőrző Szakkör 2012. évi működése óta a magyar szellemi és tárgyi néprajz számos ágával foglalkozott már és tervezi ezt a következő évekre is
- a heti 2x-i próbatermi foglalkozásain,
- a Szentesi Vendégszeretet Egyesület rendezvényein (évente 1-4)
- a kiemelt vacsorával egybekötött zenés, táncos, irodalmi jellegű rendezvényeink és a helyi sajtón keresztül. Pl.:
- néptánc (dél-alföldi, szatmári, kalotaszegi, mezőségi táncrendek),
- népzene (Kurca parton című népzenei DVD), a néptáncokhoz népdalok
- népviselet,
- népköltészet (a magyar nyelv és életvezetési útmutató értelmezése a művekben)
- népszokások:
- az emberi élet nagy fordulói: Szerelem, Szeretet, Barátság; Mátkaság, Esküvő, Lakodalom rendezvények
- a naptári évhez kapcsolódók),
- helyi néprajzi és helytörténeti értékek és kiemelkedő kutatói, gyűjtői munkásságának megismerése, emlékük ápolása,
- a ház körüli kiskertművelő praktikák stb.) 2018-ban a fentiek mellett foglalkozunk a NÉPHIT, NÉPI TUDÁS témaköreivel:
- az Élet vize,
- a Tűz,
- a mágikus állatvédelem,
- az Életfa, a Családfa,
- a Nap, a Hold a magyar népi hitvilágban,
- a mágia eszközei,
- a kimondott szó varázsereje,
- a kiemelt számok a néphagyományban,
- a szerelmi varázslatok és jóslatok,
- a halál hiedelmei,
- a boszorkány, a lidérc, a sámánok: „Nem halt meg, csak elrejtezett”,
- a népi gyógyítók, „Fűben-fában az orvosság”,
Az első népzenei DVD bemutatóján.
E kis bevezetővel hívok minden kedves érdeklődőt szakkörünk foglalkozásaira a Szentesi Művelődési és Ifjúsági házba. Előtte azonban olvassák el az itt talált Vendég című pásztortörténetet.
Vendég
„Forró nyárközép volt. S holmiféle majmokat táncoltató s zenélő népség szédelgett egyik faluból a másikba. Hűs erdőszélhez értek. Ledobálták magukról a zsákokat, tarisznyákat, zsíros kalapjukat s végigheverve a fák gyepes enyhén, néhány perc múlva már hortyogott valamennyi….
Egyszer az egyik majom oldalgott lábujjhegyen a gazdájához, s hosszasan figyelte, hogy vajon valóban alszik-e, hogy aztán őt valami csínyen érve, nehogy a kisostorral jól elnadrágolhassa. Mikor úgy vélte, hogy valósággal alszik, benyúlt óvatosan a zsebébe, kivett egy kulcsot, s azzal a vaspántot, ami őt egy lánccal a gazdájához kötötte, kinyitotta, azzal gyerünk csak, a kopasz farát magasra rugdalva teljes felszerelésben nekiszaladt az erdőnek…
A fején tollas csákó, a vállán sárgarézgombos piros dolmány, a kezében kis fapuska volt. Mert a gazdája fegyverfogásra tanította be, s mint ilyen produkálta magát a faluk szájtátó és rémüldöző gyerekhada előtt.
Föl-le mászott a fákon, ugrabugrált, bukfenceket vetett, – élvezte a rég nélkülözött szabadságot.
Talált egy fácánfészket, a tyúk rémült karattyolással elhúzott, ő meg röhögve megette a 19 tojását… Aztán egy gazos zabtarlón legelésző kecskebak hátára pattan, később egy kóbor kandúrral akadt össze… Így telt a délután, amikor hűvös szelet hozva beköszöntött az este, a majom elhatározta, hogy visszamegy a gazdája oltalmába…Elindult, de nem tudott visszatalálni a csavargókhoz. Az égen mécsesként pislogtak már a csillagok, s ő megszeppenve vakarózott. Aztán valahol Bugacz – szélbe, kis lángot látott, – elindult oda.
Ott állomásozott 300 birkájával, meg Jakab szamarával a juhászunk, Suhajtó.
(Folytatjuk!)
Közreadja Hankó Györgyné
Folytatása: http://www.varosivisszhang.hu/?p=32361