Kruzslicz Pál (1948 –2017) Isten veled Pali!
Harminchárom éven át terjesztette a kultúrát, újságot szerkesztett, megalapította és vezette a városi rádiót. Majd nyugdíjas éveiben a közművelődési szakember és újságíró, kutatásait folytatva, könyveket írt, szerkesztett, összegzett, és a számvetés éveiben, 2008 és 2015 között hét kötettel lepte meg az olvasókat. Ahogy Tóth József álmot játszott, Kruzslicz Pál a valóságot örökítette meg Tóth Józsefről, ám nem csak róla, Thália számos remek művelőjéről, a helyi közművelődés otthonairól és az újságírói munkái, rádiós interjúi közül is közzé tett egy-egy válogatást.
Párommal, Dömsödi Mihállyal azonban mi rádiós, stúdióvezető éveiben kerültünk közvetlenebb kapcsolatba Vele. Végig kóstolgattuk a helyi rádiózás hőskorának mindhárom stúdiójában folyó életet, utoljára a Rádió Szentesnél időztünk egy rövid időt. Az újságírás, a rendezvényszervezés folyamatos beszédtéma volt közöttünk, mindig érdeklődéssel, fanyar humorral, ám mégis baráti kíváncsisággal figyelte, mit alkotunk mi, hogyan gondolkodunk mindarról, amihez Ő a tapasztalt szakember szakértelmével közelített. Szívesen adott tanácsot, építő kritikáiból gyakran tanultunk. „Na, mi van Döme… Mi újság?” – szinte kivétel nélkül így köszöntött bennünket, akár egyikünkkel, akár másikunkkal találkozott. A kedves, pimasz mosoly sohasem hiányzott a szája sarkából. Becsületesen, őszintén csitította fiatalos lázadásainkat, s ha kellett, helyre tette a meg nem élt idő adta ismereteink hiányosságait.
Jó volt vele találkozni a kiállításokon vagy a szeretett színházban. Egyetlen alkalmat sem szalasztottunk el, ha pár szót is, beszélgettünk. Élmény volt, mert mindezt mosolyogva, vidáman, tréfálkozva tehettük.
Kedves Pali! Ha még érzékelnél bármit is ebből a földi világból, biztosan azt üzennéd, legyen nagyon szép az új színházunk, s becsüljük meg helyi kultúránk összes szentélyét. Maradjon majd egy kis sarok Neked is valamelyikben, ahol emlékeden át a múltunkba révedhetünk, s mint egy szellemi kincses ládikában, kutakodhatunk kedvünkre, miközben fentről nézel ránk mosolyogva és Misit köszöntöd „Mi van Döme… Mi újság!”
„Búcsúzni sose korai, / mert mily csodára várnék? / mégse tudom kimondani: / Isten veled fű, sár, rét, / hegy, út, folyó… jó ismerős, / kitől el sose válnék – / pedig talán nem is több a halál, csupán / tikkadt vándornak árnyék.” (Zelk Zoltán)
Dömsödi Teréz
Fotó: Vidovics Ferenc
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=41401 online lapszámunk 2. oldalán.
Előzmény: http://www.varosivisszhang.hu/?p=32068
Szurmik Zoltán ismertette Kruzslicz Pál életútját január 12-én a Művelődési és Ifjúsági Házban megtartott búcsúztatáson.
Könyveivel és az emlékezés virágaival.
15.00 órától búcsúztak tőle a város vezetői, munkatársai, tisztelői, jó ismerősei s a szeretett öreg intézmény falai.