“Fut az ISTEN az ember után, …”
December 10-én vasárnap délután a szentesi adventi koszorú második gyertyája is fényességes lett. Megható pillanatok tanúi voltak mindazok, akik a hideg délutánon körbe állták az adventi koszorút, hallgatták a Felsőpárti Református Egyházközség fiataljainak énekét, majd Gilicze Andrásné lelkipásztor gondolatait.
Szűcs Zoltán elszavalta Füle Lajos: Futás c. versét. A költő (1925 – 2015) csodálatos, alkalomhoz illő gondolatait: ahogy fut a gyermek a labda után, hasonlóképp az ember az élet után, kinek “vagyon gurul a lába előtt / hírnév, dicsőség álma előtt.” – fejtette tovább a lelkipásztor asszony. Miért is “Fut az ISTEN az ember után,”? Persze csodálatos, nagyon szép, hogy ünnepi fénybe öltöznek a városok, mindenki adni, adakozni, segíteni próbál a másiknak. De vajon ott van-e a szívekben, lelkekben az a tiszta isteni szeretet, amely nem csak erre a néhány hétre próbál csodát tenni, amely képessé teszi az embereket arra, hogy az év minden napján figyeljenek egymásra? Hogy össze tudjanak fogni közös, valós célok érdekében a közösségükért, a városukért, minden önös érdek nélkül. Ezért “Fut az ISTEN az ember után,”…
Fotó: Dömsödi Teréz
