Ép testben ép lélek
A betegség, mint fogalom, az egészség ellentéte, vagyis hiány, sérülés. Ha így van, tegyünk róla, hogy ne így legyen.
Az elmúlt napokban egy közeli ismerõsömmel beszélgettem. Elmondása szerint évek óta magas a vérnyomása. Válása után egyedül nevelte gyermekeit, ma túl van már az ötvenen. A munkahelyén szeretik õt, de már a munkáját nem találja érdekesnek. Idõ közben a vércukorszint ingadozása is arra figyelmezteti: komoly betegségek fenyegetik, tehát diétáznia kellene. Sok esetben testileg, lelkileg rosszul érzi magát. Tudja jól, hogy a változókorral és az öregedéssel járó félelemérzetét is le kell gyõznie. Leginkább az rontja el a hangulatát, hogy egyedül él. Gyermekei külföldön dolgoznak, utánuk is nagyon vágyakozik. Érzi, hogy változtatnia kellene, de nem tudja, hogyan. Tény, hogy egyre több gyógyszert írat fel.
Betegségen általában a test hibás mûködését értjük. A beteg azt várja gyógyítójától, hogy hozza rendbe, vagy legalábbis csökkentse a problémáit. Ennek a hölgynek azonban a gyógyulása érdekében másként kellene magát éreznie, ahhoz pedig másként kellene gondolkodnia. Azonban arra, hogy miként tegye ezt helyesen, még nem kapott senkitõl útmutatást. Sokszor hallja: ne stresszelje magát, lazítania kellene, ezzel azonban nem tud mit kezdeni, hiszen senki sem tud egyik pillanatról a másikra más emberré lenni.
Meggyõzõdésem, hogy a lelki és testi folyamatok olyan szorosan függnek egymással össze, hogy egyik sem változhat a másik nélkül. Ezt a tényt a sok évtizedes munkám során tapasztaltam meg. A lelki tünetek, pl. vágyak, félelem és sok negatív gondolat, olyan testi folyamatok, mint az egyes gondolatok által kiváltott erõs szívdobogás, az azzal együtt járó elpirulás, zavartság, vagy ha végig gondoljuk, hogyan váltja ki az éhségérzetet az ínycsiklandó látvány… Mind-mind meghatározó tartós állapotváltozások elõidézõje. Hányszor fordul elõ velünk egy megterhelõ nap után fejfájás, gyomorgörcs, szédülés. Fogyunk vagy meghízunk, ha tartós feszültséget teremtenek életünk eseményei. A testérzéseink erõssége, vagy különbözõsége alapján tekintjük az átélt állapotokat természetesnek, vagy betegség elõjelének. Például egy mûtét vagy csonttörés esetén mindenkiben más-más erõsségû fájdalom jelentkezik, egy-egy beteg sérülése eltérõ idõben gyógyul. Ha a gyógyulás csak a testi folyamatoktól függne, akkor ezek az eltérések nem lennének ekkorák. A lélek és a test elválaszthatatlan tehát egymástól.
Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottan, lendületesen és állandósult fáradtságérzet nélkül tudjunk élni.
Boldog új évet kívánok minden kedves Olvasómnak!
Csordás Istvánné
természetgyógyász
eü. szaktanácsadó