A Petőfi Cafe-ban november 8-án indult újból útjára a Közéleti kávéház programsorozat dr. Dobos András állatorvos és barátai kezdeményezésére. A sajátos program megtartja a jövőben is a 2000-es évek elején jól bevált hagyományait, így minden találkozókor a vendég jelöli meg, kié legyen legközelebb a staféta. Minden, ami Szentes, szóba kerül ilyenkor, kivéve a nagybetűs politikát. Ezúttal is így történt.

A felújított Petőfiben dr. Dobos András köszöntötte a megjelenteket. Megemlékezett az 5 éve elhunyt Bíró Jenő festőművészünkről, akinek képeiből folyamatos a tárlat a helyszínen. Elmondta, hogy Bíró Jenő kedvenc évszaka az ősz volt. Ő volt az Koszta városában, aki Szentes legnagyobb ajándékának a természeti tájat tekintette, s Koszta nyomdokaiban járva, minden alkalmat megragadott a látványban gazdag táj színvilágának kibontására. Képei külföldre is elvitték hírét, így a szentesi tájat is. Kezdeményezik, hogy képei helyi védettséget élvezhessenek, hogy az utódok is “belesétálhassanak” az ecset és vászon által megfogalmazott mondanivalóba.

A közönség egy csoportja.

Ezúttal a Petőfi Cafe házigazdája Dömsödi Imre, a Szentesi SÉF Kft. ügyvezetője mesélt pályája kezdetéről, legjelesebb állomásairól és napjainkról. Nem kis szerep  jutott persze magának a hajdani Petőfinek. Dömsödi Imre édesapja vadász, édesanyja szakács volt, így a szakmához való vonzalma kézenfekvőnek látszott. Mindig érdekelte az irodalom, a sport, a kémia azonban nem – mesélte. Andrikó Feri bácsi szerettette meg vele a szakmát, s már nem is volt a Petőfi olyan borzalmas hely, mint amilyennek lefestették számára. Magyar Jánosné Ági néni, Gáspárné Rózsa egyengette szakmai ismeretei bővítésében, azonban még ekkor sem volt számára nyilvánvaló, hogy szakács vagy inkább cukrász szeretne lenni. Ezért aztán lett mindkettő. 11 év után a Barneváli konyha következett, ahol idegen népek ételspecialitásait (pl. mohamedán) is el kellett sajátítania. Azóta is, ma is azt vallja, a magyar konyha ősi alapjaira építkezve lehet csak idegen szokásokat csempészni a mindennapi gasztronómiánkba. Hitvallása, hogy az ősi, már-már elfeledett szentesi ételeinket is megismertesse a jövő szakácsaival, hogy tovább adhassák majd ők is azokat.

A narrátor dr. Dobos András.

Horvát Zoltán szervezőtárs, a Petőfi cukrászda egykori üzemvezetője Kiss Antal közreműködésével lett cukrász. Az igazi muníciót azonban Hegedűs Kálmán iránymutatásai és a Talmácsi dinasztia hagyományai alapján szerezte. 1972-től 2008-ig, az épület végérvényes bezárásáig működtette itt a cukrászdáját, amelynek hagyományos süteményei, a rámák, krémesek ma is kaphatóak. Ez a szakma napi 10-12 óra munkát jelentett – mesélte. – Háromkerekű kiskocsival fuvaroztuk az alapanyagokat, amiket a süteményekhez, vagy a napi 1500 lángos elkészítéséhez felhasználtunk. Legalább 180 féle süteményt sütöttünk. Olyan alkalmak is voltak, mint pl. karácsony előtt megrendelésre bejgli értékesítés. Előfordult, hogy Szegedre 5000 bejglit készítettünk. Grillázs tortáinkat dr. Gombos képviselő úr külföldi útjai során ajándékba vitte – hallhattuk.

Dömsödi Imre és Horvát Zoltán a Közéleti kávéház következő vendégének dr. Kovács Gyula háziorvost javasolta. A találkozó időpontja december 6. szerda 18.00 óra.

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Dömsödi Imre, Horvát Zoltán, dr. Dobos András zárszó.

Ez a bejegyzés 2017 11 11 10:45-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Sztori. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.