A Nagyhegy homokos lankáin a múlt század elsõ  felében ásni mélyre volt hasznos az édesgyökér nevû növény ujjnyi vastag szálaiért. Megmostuk, vékony héját lekapartuk. Apró darabokra vágtuk, forraltuk. Majd sárga színû, édes teáját ittuk. Télvíz idején náthás idõszakban természetes gyógyszerünk volt.

Édesapám mindig tartott a lajbi mellény zsebében, és rágcsálta. Én is, mert a fogak erõsödtek tõle.
Kerekes Lajos és Szalkai László a húszas években születtek, a mezõgazdaságban dolgoztak, télen megfordították a földet, és a mélybõl  szedték ki az édesgyökeret. Az alsó, pihent föld került a felszínre, amelyben jó termés lett.
Szorgalmas emberek az édesgyökeret kis csomókba kötve, a Kosszuth téri piacon hétfõn, csütörtökön, vasárnap árulták.
Az igazi édesgyökeret (G.glabra) gyökérzetéért termelik. “Gyógynövény a gyökér, a víz és ásványi sók felvételére, raktározására szolgál” (Természettudományi lexikon.)
A Nyiri-köz 1. sz. telekrõl a kerítés alapja és a járda alatt az édesgyökér nyúlványai átbújtak, ágai az út melletti hézagon a felszín felett láthatók. Közelünkben több helyen élõ gyógynövénynek ismerõi, fogyasztói lehetnénk a csokoládé, rágógumi mellõzésével.              
Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2009 02 11 21:58-kor készült és a következő kategóriákban található: Rónahír / Soroló / Szentes hírei online, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.