Mit meg nem varrt már a Tajga-réme… Egy házaspár kalap korszaka
„Sosem felejtem el, hogy a házasság, akárcsak az élet, utazás, nem úti cél – és hogy a kincseit nem a végén találjuk meg, hanem útközben.” (Cathy Kelly)
Török Károly és felesége Tündi már rengeteg kincset felfedeztek egymásban útközben. Emlékszem, amikor az első gyufakocka tornyot Karcsi megmutatta, majd pár év múltán már a makramé virágtartóiban gyönyörködtünk. Később Tündi félénken elhozta férje verseit, hogy olvassam el őket, s mondjak róluk őszinte véleményt. Nem telt el két év, amikor náluk vendégségben járva láttam, Karcsi festményei vannak a falon… S most? Színesebbnél színesebb, nagyon igényesen elkészített kalapok sorakoznak a szobában mindenfelé…
Vajon ki is az a három gyermekes édesapa, akiről a családban úgy beszélnek: amihez hozzáfog, azt meg is csinálja? Legyen szó akár tarhonyakészítésről, vagy fürdőszoba burkolásról…
Különleges saját design alapján készült férfi kalap.
– 6 évesen a nővéremmel versenyben hímeztünk, az egyszerűbb csillagmintától a keresztszemesig. Később is érdekelt minden, ami kézügyességet igényelt. Műrafiából asztali és fali terítőket készítettem a családnak, de sokat ajándékba barátoknak, ismerősöknek osztogattam szét.
– Hogyan készültek az első gyufakocka csodák?
– Katona voltam, és a katonatársam tanított meg rá, hogyan kell gyufaszálakból különféle alakzatokat összefűzni. Megkedveltem ezt a fajta elfoglaltságot is, s amikor kedvem tartja, újra és újra elmélyedek benne. Mindegyik darab külön sikerélmény.
– Azután makramé virágtartókat, terítőket is készítettél, no de a festés egészen más, annak mi volt az előzménye?
– 2006-ban Párizsban jártunk. A Montmartre-on egy magyar származású hölgy, Ágnes, portrét rajzolt az önként jelentkező modellekről. Tündi portréját is elkészítette. Nagyon jól sikerült. Addig-addig nézegettem, hogy kigondoltam: a kép alapján megfestem Tündi portréját, így sikerült – mutat a falon lévő, szépen keretezett képre. Virágok, csendéletek is készültek, majd behozza az állványt, amelyen saját portréja formálódik éppen.
Abbamaradt… Nem véletlen, hiszen most a kalapvarráson a sor. Apropó, varrás!
Könnyű nyári masnis kalap.
– Hogyan és miért kezd el varrni egy férfi?
– Már a 70-es években is nagyon szerettem ruhákat, nadrágokat szabni és varrni. A gyerekeknek kapucnis tipegőket készítettem, de varrtam olyan kabátkát, amit mindkét oldalán lehetett hordani. A kis táska varrógépet idehaza magunk között a Tajga-rémének nevezzük. Orosz gyártmány, öreg, de nagyon erős szerkezet. Jó vele dolgozni.
– Ezzel készülnek a kalapok. S most éppen miért szántad rá magad a kalapvarrásra?
– Nem sikerült olyan sapkát találnunk saját részünkre, amilyet szerettünk volna. Majd Szegedre kellett elutazni, végül vettünk drága pénzért, de mégis inkább a sapkavarrásnál kötöttem ki – meséli Karcsi.
Ezek az őszi kalapok lepergetik a vizet.
Tündi mutatja a vásárolt és a saját készítésű darabokat, csodák csodája, a Karcsi által készített igényesebb lett, szebben el van dolgozva a bélése.
– A nő mindig nő marad. Tündi pedig szeret nőiesen, igényesen öltözködni. Rádöbbent, hogy jól állnak számára a kalapok, így aztán varrtam neki is, magamnak is néhányat. Én mindig is szívesen viseltem kalapot. Meghatározó az anyagválasztás. Más a nyári, könnyű, színes, mintás viselet, de készítettem olyanokat is, melyek eső ellen védenek. Egyedi díszítéssel próbálom őket még elegánsabbá tenni. Egy kalap elkészítése legalább 8-10 órát vesz igénybe.
Valósággal kivirulnak kalap próba közben. Nézzük a színét, visszáját, igényes, tervezetten pontos és gondos a kalapok minden „porcikája”. Ahogy a szabásminta stimmel, leveszem én is, hogy a házaspár, akik már gyermekeiket „szárnyukra engedték”, most ebben a hobbiban fedezi fel újra egymást. Biztos vagyok benne, hogy fognak még mindnyájunknak újat mutatni magukból. Ám hogy az mi lesz? … Kíváncsian várjuk.
Kép és szöveg: (A képek kattintással nagyíthatók!)
Dömsödi Teréz
(Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=41366 online lapszámunk 3. oldalán. Katt a linkre és mentés!)