Gondolatok az új évre
Hangos durrogások közepette búcsúzott az ó év, s talán a régi teleket idézõ hideg is segített elûzni gondjait, bajait, rémségeit.
Sokan bízunk, hogy az új év nem lesz rosszabb, legalább ami rajtunk, embereken múlik. Nagy csodákat véghezvinni, válságot megszüntetni nem vagyunk képesek. Apró minden napi örömöket szerezni, amik megszépítik az életet, arra mindenki képes, ha akarja is azt.
Odafigyelni a másik emberre, nemcsak udvarias kérdést feltéve, meghallgatva a válaszát is – ez független az anyagi helyzettõl, csak pár percet igényel.
Merjük észre venni, ha segítségre van szüksége a másiknak, hiszen ez a szemében is látható. Legyünk a bajbajutottak mellett, nem szégyen, segítõ jobbot nyújtani a rászorulónak.
Vegyük fel a telefont, ha rég nem hallott hangját akarjuk hallani a barátunknak, rokonunknak, vagy ismerõsünknek. Ez az apróság megszépítheti a pillanatot, napokat, heteket, így lassan az egész évet. Örüljünk, ha kollegánk valami kis eredményt ért el, ne irigyeljük tõle, az õszinte, elismerõ szavakkal se fukarkodjunk! Az öröm is nagyobb, ha megosztjuk, megoszthatjuk. Ne féljünk észre venni, ha embertársunk boldog, örül valaminek.
Próbáljunk reménykedni, álmodozni egy kicsit, hiszen nagy költõnk is ezt tette, sorai mindenki elõtt ismertek: „anyám az álmok nem hazudnak!” Ezek a láthatatlan erõk elõre vihetnek mindenkit, segíthetik a kitûzött célok elérését.
Õrizzük meg a régi barátokat, akikkel fel tudjuk idézni a szép emlékeket, amikre olyan jó visszaemlékezni. Hiszen barátok nélkül elfúj a szél! Legyünk képesek új barátságok kialakítására, új barátok szerzésére.
Találjuk meg a nyugalmat, lelki békénket az elõttünk álló évben, merjünk segítséget adni és elfogadni, ha az szükséges. Úgy gondolom, a leírtak megvalósítása nem függ pénztõl, de néha ezt a legnehezebb megadni és megkapni. Ehhez csak jó indulat, õszinte szeretet kell, kellene.
Kívánunk mindenkinek egészségben, szeretetben gazdag, eredményes, nagyon boldog új évet, Isten áldásával.
A szerkesztõség nevében: füredi zsuzsa