Fülep Lajos: Ott vagyok…
Én mindig megélem verseim,
bennük a lélek én magam vagyok.
Vele örül, repdes a légbe tavasszal,
ha a napfény rámosolyog.
Együtt ring a forró nyárban
aranyló kalászokkal, szellőkön rengve,
ha dús terméssel megrakott őszi fát nézek
csendes esőben elmerengve,
s száll lelkem a hópihékkel
téli borús fellegekbe,
meleg szobából kitekintve, karácsony éjjel,
mikor angyal száll alá a földre.
Én ott vagyok minden sóhajtásban,
mindegyik vidám kacagásban,
s ott vagyok minden érző szívben,
melyik kettészakad fájdalmában.