Az idős kor sajátosságai I.
Több mint 400 évvel ezelõtt egy Ponce de Leon nevû Spanyol felfedezõ elhatározta, hogy megkeresi az örök ifjúság forrását. 2005. június 2-án egy közlemény adta hírül, hogy meghalt Margaret M. Russel. Miért tarthat mind ez érdeklõdésre számot, kérdezheti joggal a tisztelt Olvasó? Azért, mert az Amerikai Egyesült Államokban 1892-ben született Russel asszony 112 éves volt, amikor a világ tizennegyedik, 110 éves kort is túlélõjeként “átköltözött a túlsó partra”.
Manapság egy ilyen matuzsálemi életterminus igen ritkának számít, és bár de Leonhoz hasonlóan még senkinek sem sikerült megtalálni a véget nem érõ életet biztosító nedût, kutatók által felállított elõrejelzések szerint, azoknak a gyerekeknek, akik napjainkban születnek, nagy esélyük lesz arra, hogy betöltsék a 100 éves születésnapjukat.
Ebben az összefüggésben a közeli évtizedekben a világ több országában fog jelentkezni a társadalmak elöregedése. Bolygónk lakossága 2005 évben 6.46 billió. Ez a népesség fog 2025-re 9.08 billióra emelkedni. 2005-ben az emberek születéstõl számított átlagéletkora 66.5 év. A fejlett országokban ez az átlag 76.2 év, míg a fejletlenebb régiókban 52.5 év. 2025-re az átlagéletkor 75.1 évre fog emelkedni, fejlett országokban 82.1 évre, fejletlenekben 66.5 évre, ami alapján ez idõre világunk várhatóan 1.2 milliárd 75 év feletti lakosra számíthat. Az idõsödõ lélekszám emelkedésének oka igen összetett. Az évszázadok során fokozatosan fejlõdõ egészségügyi és szociális ellátó rendszerben jelentõs figyelem fordult a gyermeket váró anyákra, csökkentve így a gyermekhalandóságot. A megszületett gyerekeket vakcinák óvják sok fertõzéssel, halált okozó kórral szemben, betegségek esetén pedig hatékony gyógyszerek, gyógyászati eljárások segítik a gyógyulást, adva esélyt ezzel is a hosszabb életre. További ok, a születések számának csökkenése a megváltozott család-modell szemlélet miatt. Míg a múlt században természetes és elfogadott volt a nyolc-tizenkét gyereket is felnevelõ szülõpár, addig a késõbbi évtizedekben a családok csak egy, maximum három gyereket vállaltak. Jelentõs további oknak tekinthetõ, hogy a II. Világháború veszteségeinek kompenzálására, a 1947-1960 közötti társadalmak születést serkentõ programokat hirdettek. Hatásukra robbanásszerûen növekedett meg a gyermekszületések száma, és egy generációnyi ún. “baby boomers” (USA-ban) “Ratkó gyerekek” (Magyarországon) kezdte el iskolai tanulmányait, jelent meg a munkaerõ piacon és ez a nagy létszám 2012 – 2025 között fogja elérni az öreg életkor kezdetének határát, válik nyugdíjassá. Ennek az ún. utóbbi években felfedezett kisebbségi csoportnak emelkedõ létszáma, egészségügyi, fizikális, finansziális és szociális szükségletének kielégítése reflektorfénybe hozott egy olyan sokrétû problémát, ami mind a családok, mind a társadalmak számára komoly kihívást jelent, és ami sürgetõ megoldást igényel.
Közismert tény, hogy az emberi élet fejlõdése egy idõtengely mentén halad. Ez a kronológiai folyamat, mely gyerek, tinédzser, fiatal majd érett felnõtt és idõs korra tagolódik, határozza meg pl. hogy mikor válik az egyén iskolaéretté, hány évet kell megélnie, hogy szavazópolgárrá válhasson, vezetõi engedélyt szerezhessen vagy hivatalosan is visszavonulhasson az aktív munkától. Magyarországon az 1997. LXXXI törvény (amit az eltelt évek alatt többszörösen is változtattak) jelöli meg, a munkában eltöltött évek és a születés dátuma függvényében azt a kort, amikor nyugdíjassá válhat az egyén. Az átlag korhatár nemenként változik, nõk esetében 62 év, férfiaknál 63 év. Amerikában, nemre való tekintet nélkül,
65. betöltött életév után különböztetnek meg az érett felnõtteken belül egy csoportot, az idõs korúakat.
Azt, hogy ezt a választóvonalat miért pont 65 évben jelölte meg Amerika, alapvetõen a német példa határozta meg. 1883-ban ez az ország indított el a világon elsõként egy modern idõsgondozói rendszert. Ennek értelmében a társadalom, a törvényeknek eleget tevõ állampolgárait megkülönböztetett jogokkal ruházta fel, pl. folyamatos anyagi kompenzációval (nyugdíj), ingyenes és/vagy mérsékelt költségtérítéses egészségügyi ellátással, illetve egyéb speciális szociális kedvezményekkel. Ezt a hosszú évekig jól mûködõ adaptált rendszert, a nyugdíjba vonulók számának jelentõs emelkedése miatt, a közeli években komoly revízió alá vonja az USA. A módosítás része lehet, más alternatívák mellett, a nyugdíjkorhatár fokozatos megemelése is. Az idõs korúak csoportja ugyanis rendkívül széles korosztályi megosztottságot mutat. Ez az eltérés 20 – 35 év közötti eltolódás is lehet egyben jelentõs különbséget mutat az igények és szükségletek közti különbség is, hiszen mások a paraméterei egy 65 éves friss nyugdíjasnak, egy 85 éves öregnek és egy 90+ éves öreg-öregnek.
Mindezek ismeretében, a gyorsan õszülõ világunk polgárairól való gondoskodás sem a gondoskodó családok tagjai, sem az érintett országok irányításáért felelõsséget érzõk számára, nem lesz könnyû feladat.
Utóirat: Lelkünket beragyogó nevetés… Összefüggések… Idõs embernek tekinthetõ, aki befejezte teste alsó és felsõ szakaszának a gyarapítását, elkezdte viszont ezt teste középsõ szakaszán.
(Folytatjuk.)
Susan T. de Buzna dr.
USA St. Petersburg