Jubileumi Lepényváró Fesztivál – A céhektől a Szentesi Szőttesig…
Valóban mosolygósra sikerült a 10. Lepényváró Fesztivál Lapistón július 22-én. A szervező Mosolygósabb Régióért Egyesület tagjai, valamint a támogató Gádorosi Pékség több mint húsz fajta lepénnyel lepték meg a délutáni programok közönségét. Idén is született egy új lapistói lepény, mégpedig a rácsos túrós, igazi házi szilvalekvárral.
A néprajzi előzményekre visszatekintő fesztivál most egészen az 1767-es esztendőig haladt vissza a korban, ugyanis, akkor szerveződtek céhekbe a takács mesterség művelői. Száz év múlva már megszűnőben voltak a céhek, de még fénykorát élte e mesterség. 1867-ben 69-en szőtték a stafirungba valót Szentesen, tudtuk meg Nagy Vera (Tornyai János Múzeum) tanulmányából. Az 1916-os évben, amikor Szirmai Albert megírta a legnépszerűbb hazai operettet, a Mágnás Miskát, a Vrana műhely örökítette tovább a takács mesterséget városunkban, az általuk képzett szakemberek adták az 1952-ben megalakult Szentesi Háziipari Szövetkezet alapjait.
A Mágnás Miska betétdalát Peller Károly és Pohly Boglárka énekelte a rendezvényen, a helyi háziipar történetéről a kamarakiállítást pedig Vida György, a rendszerváltásig üzemelő szövetkezet elnöke ajánlotta a megjelentek figyelmébe. A kiállítást rendezte az idén 15 éves Mosolygósabb Régióért Egyesület, szerkesztette Dömsödiné Teréz elnök. Köszönet mindazoknak, akik 2012 óta adatokkal, fényképekkel, dokumentumokkal segítették a kiállítás létrejöttét, amelynek anyagát hamarosan a Szent Anna utcai utódcég fogja állandó kiállításként közkinccsé tenni.
A múltidézéshez hozzá tartozott egy kis lepénytörténelem, valamint egy játék Hankó Györgyné néptánc pedagógus szerkesztésében arról, hogy az egyes foglalkozások hogyan vannak jelen a névhasználatban, továbbá a népdalkincsünkben. A játék nyertesei: 1. Csernák Mihályné és csapata, 2. Icu és csapata, 3. Rózsa és csapata.
A délután mosolygós, vidám hangulatban telt, az egymást követő műsorszámok állandó figyelemre késztették a kíváncsi közönséget, akik tapsaikkal hálálták meg a látottakat, és várták a páros órát, amikor érkeznek a finom és különleges lepények. Épp úgy vártak, mint annak idején az 1800-as években a pásztorok a Lepényváró dűlő végén várták feleségüket, hogy vajon mit hoz ebédre. Sokszor mit hozott? Lepényt…
A rendezvény vendégeit köszöntötte Farkas Sándor országgyűlési képviselő, majd megtekintette a kiállítást. Feladatul kapta, segítse elő – amint más városokban is már az megtörtént hasonló népművészeti értékekkel, Szentes őrizze meg a Szentesi Szőttest, amelyet a szövetkezett zsűrizett népművészeti termékként gyártott és értékesített hosszú éveken keresztül.
Városi Visszhang
Fotók: Lantos Imre és Dömsödiné Teréz
(A képek rákattintva nagyítandók!)
